Több mint dadaista hiphop

Závada Péter a Költészet utcába tulajdonképpen a párhuzamos Hiphop sugárútról érkezett. Első verseskötetében azonban félretette a dadaista hiphopot, hogy költészetet írjon.

Pion István
2012. 05. 24. 6:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kötet címe – Ahol megszakad – a fenti értelmezésben nyilván az utazás fogalmát rántaná elő, de ahogy már bent, az azonos című versben a szűk keret szépen lassan kitágul, és az utazás az érzelmekben folytatódik („Anyajeggyel az életvonalon / ingázni, leszállni tragédiáknál”), az egyértelművé teszi: utazásunk terepe csupán látszólag a város.

Amikor megtudtam, hogy Závada Péternek verseskötete jelenik meg, úgy gondoltam, az lesz e könyv tétje, hogy a költészet felől megújított magyar hiphop nyelve visszahat-e majd magára a költészetre. Ugyanis a harmincéves költő tagja annak az Akkezdeth Phiai nevű hiphop-formációnak, amely hosszú-hosszú idő után végre igazán magyarította ezt a beszélő-beszédes zenei formát.

Azonban az előbbi kérdést, kezemben a kötettel, ma már nem szabad feltennem, hiszen a hiphop világában létrehozott nyelv csupán a szócsapongások kiélésének terepe volt ahhoz a versnyelvhez képest, amelynek mondatai magukkal visznek, s én is magammal vihetem őket, át a városon, át mindenen. Szóval, mondhatnánk Závada Péter saját szavaival élve, valamiféle dadaista hiphoptól – aztán már a saját szavaimmal – jutott el a magyar nyelv költészetté formálásáig, segítségül hívva Kosztolányit, Babitsot, Petrit, Tandorit, Parti Nagyot és a többieket. Ehhez adalékul íme, csupán egy apró ellentétpár: „Standhal felé tendál mentál zendülés / Szandálba flangál szantál szentülés” (Akkezdeth Phiai: Vers mindegy kinek) és „De belül meleg volt a pillanatban, / s az este kint felejtett pillepaplan” (Nuit parisienne).

A vékonyka, negyvenhét verset tartalmazó könyv könnyen, gyorsan és csak szívvel olvasható. Legnagyobb magasságait akkor éri el, amikor a városi zsánerképekből egyet beljebb lépünk, s a „flaszteren” szembetalálkozunk az egyéni és a családi sorstragédiákkal (Csak addig, Valami fényes).

A rímek mindenhol tökéletesek, ahogy a ritmus is, azonban néha eltérít kitűzött célunk irányából az esztétika, lásd Pesti sampon – ami Babits Mihály Messze… messze… című versének Budapest kultikus tereire szűkített parafrázisa. Mindent egybevetve azonban megérte félretenni a dadaista hiphopot, hogy ahol az megszakad, ott egy új költőt üdvözölhessünk.

(Závada Péter: Ahol megszakad. Libri Kiadó, 2012, 68 oldal, 1490 forint.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.