Az előszeretettel idézett karinthyzmusok („humorban nem ismerek tréfát”) vagy a szintén gyakran citált Kosztolányi-mondat („Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni”) sem feledtetik, hogy Karinthyt a mai napig hajlamosabbak vagyunk a nemzet nevettetőjének, kifinomult kávéházi tréfamesterének, továbbá a Micimackó frappáns magyarítójának tekinteni, mintsem egy elképesztően eredeti és szabálytalanságában is teljes értékű szellemi teljesítmény alkotójának – aminek persze meghatározó részét képezik a humoros művek és a fordítások.
Korán támadt betegsége végképp pontot tett annak a görcsös igyekezetnek a végére, amivel ez a számtalan műfaj között otthonos eleganciával cikázó, fáradhatatlan elme a nagy és komoly mű megírására tett kísérletet, miközben az az aprópénz – amire látszólag a tehetségét váltotta – időtállóbb szellemi valutának bizonyult legtöbb, azóta feledésre ítélt, kortársa veretes munkáinál. Elég csak annyit említeni ehhez, hogy az Így írtok ti nem csupán fonákja, de teljes értékű tablója is a magyar nyelvű irodalomnak. Az egyik legnyitottabb és legjátékosabb szellem távozott vele a magyar kultúrából: Karinthyt minden újdonságra nyitott alkotó volt, akit a természettudományos eredmények éppúgy érdekeltek, mint az egyre meghatározóbbá váló új művészeti irányzatok vagy a film.
Budapesti kispolgári családban született 1887. június 25-én. Eleven szellemi közegben, művészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. Tehetsége korán megmutatkozott: még a Markó utcai reálgimnázium 15 éves tanulója volt, amikor első regényét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ című lap. Szellemi étvágya mérhetetlen, talán ezért sem fejezte be tanulmányait, pedig az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat. 1908-tól a Nyugat munkatársa, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza barátja volt. 1912-ben egyszerre jelent meg két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye s az irodalmi paródiáit tartalmazó Így írtok ti, amellyel egy csapásra ismert és népszerű lett.
Elkötelezett pacifista volt, és az elsők között adott gúnyos látleletet a modern diktatúrákról, és az ember huszadik századi elaljasulásáról. Az örökös kedvencnek számító művében, az 1916-os Tanár úr kérem írásaiban pedig archetipikus helyzeteket és magatartásformákat tűzött a tolla hegyére.
1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála, a neves svéd professzor, Olivecrona műtötte meg. Az „élményből” született meg a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye is. A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített, de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
