A könyvbeli húsz portré végigvezet bennünket Amerika újkori történelmén. A sort a Disney filmjéből vagy a legújabb mozgóképes alkotásból is jól ismert, a fehér hódítókkal szoros kapcsolatot ápoló, és Anglia földjét is megjárt Pocahontas története nyitja, akinek népszerűsége hosszú ideje töretlen. George Washington fia írt róla drámát, a Szabadság-szobor elkészülte előtt pedig nem véletlen, hogy egy indián asszony személyesítette meg Amerikát a különféle ábrázolásokon. Rajta kívül több híres „rézbőrű” sorsát is nyomon követhetjük a könyvben. Az indián állam létrehozásáért harcoló Tecumseh például a mai napig hatással van az amerikai közvéleményre. A saúni főnök halála előtt ugyanis átkot szórt legyőzőire: a húszévente megválasztott elnököknek meg kell halniuk hivatalukban – Harrison, Lincoln, de Roosevelt és Kennedy esetében ez még teljesült is, kérdés, hogy a kivételek – Reagen és az ifjabb Bush – erősítik-e az átkot. Természetesen Fékevesztett Ló, Ülő Bika és Geronimo sem hiányozhat a sorból, ahogy a fehér felfedezők, nyomolvasók és aranyásók sem. Vagy éppen a kegyetlen indiánmészárosként elhíresült, értelmetlenül vakmerő Custer tábornok, meg az ős-showman Buffalo Bill.
Szorgos mormonok és a vízszintes dolgozók
De nem csak a jól megírt portrék miatt olvasmányos és haszonnal forgatható könyv Hahner munkája, hanem az ezeket tagoló rövid elemzések miatt is. Egyrészt alapos, világos és közérthető történeti áttekintést kapunk Észak-Amerika és az indiánok történelméről. Olvashatunk aztán a mormonok szerepéről a vadnyugaton, és olyan nálunk kevésbé mitikus alakok életét is közelebb hozza hozzánk a szerző, mint amilyenek a minden szempontból vad életet élő hegyi emberek voltak – akiknek kedvelt szokása volt, hogy azon versenyeztek, ki bírja tovább a bevarrt nadrágszárba eresztett ideges vadászmenyétek marásait és harapásait.
Bölényvadászat, a kormányok indiánpolitikája, a vasút diadalmenete és még számos olyan téma terítékre kerül, ami nélkül nem érhető meg a vadnyugat története. Hahner esetében szerencsésen találkozik a felkészült szaktudós és a jó tollú író, különösen jót tesz a szövegnek, amikor engedi érvényesülni fanyar humorát. Így például a mormon vallást alapító Joseph Smith kapcsán ezt írja: „Nem tudjuk, hogy Smith hány nőt vett feleségül, a szakértők szerint huszonnyolc és harminchárom között volt feleségei száma – négyet a törvényes felesége, Emma Hale tudtával vett el, a többit titokban. A mormonok ugyanis csak az első feleség hozzájárulásával vehettek el új asszonyokat. (Nem tudjuk, mit szólt mindehhez Emma, csak annyi biztos, hogy férje halála után nem mormonnal házasodott össze.)”
A könyv egyik legtanulságosabb fejezete a cowboyok mindennapjaiba és munkájába enged betekintést, amiből kiderül: a legkevésbé sem volt romantikus élet az övék. Ahogy a prostituáltaké sem, akiknek a korabeli elnevezéseit hosszasan sorolja Hahner, személyes kedvenceim ezek közül a vízszintes dolgozók (Horizontal Workers) és a tehetséges bentlakók (Gifted Boarders). Ugyanakkor az is kiderül: a „rendes” nőket hihetetlen megbecsülés övezte a vadnyugaton, nem véletlen, hogy ezek az államok adták meg elsőként a teljes értékű választójogot az asszonyoknak.
