Többen is szóvá tették, hogy a hat díj közül ötöt olyan film kapott, amelyet az a produkciós iroda, a Le Pacte gyártott vagy forgalmaz Franciaországban, amely Nanni Moretti zsűrielnök legutóbbi, Van pápánk! című alkotásának volt a koprodukciós partnere és gall forgalmazója. A szóban forgó, megkérdőjelezett mozik közül az olasz Matteo Garrone Reality (Valóság) című filmje a nagydíjat kapta, a brit Ken Loach The Angels's Share (Az angyalok jussa) című vígjátéka a zsűri díját, Cristian Mungiu A dombokon túl című drámája a legjobb forgatókönyvnek és a legjobb női alakításnak járó szobrot érdemelte ki, míg a mexikói Carlos Reygadas Post Tenebras Lux című művét ítélte a legjobb rendezésnek a zsűri. A nemzetközi listából és különösképpen Mungiu és Loach veretes szerzői munkásságából kiindulva leginkább egyszerű irigységről és szakmai féltékenységről van szó. Arról nem beszélve, hogy mind Mungiu, mind Loach filmje szakmailag nehezen támadható. És Thomas Vintenberg, valamint Mads Mikkelsen neve sem került szóba a gyanúsítgatások során.
Thierry Frémaux fesztiváligazgató azután válaszolt a vádakra Twitteren, hogy azok egy cikkben megjelentek a Le Monde-ban. Bejegyzéseit Frémaux néhány órával később ugyan törölte, viszont elolvashatók a Slate.fr kritikai portálon, amely archiválta a tweeteket. A fesztiváligazgató azt írta: „Morettinek csak egy szavazata volt a kilencből, rosszul ismeri, aki korruptnak gondolja őt, ahogy az egész zsűrit is.” Frémaux szerint egyébként a díjak körüli gyanúsítgatás nem új keletű dolog.
Mindenesetre a kritikusok legalább abban egyetértettek, hogy az Arany Pálmát elnyert Michael Haneke Amour (Szerelem) című mozija megérdemelte az elismerést. És jelen esetben már ez is valami.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!