Egy pedofil „rém” hétköznapjai

Markus Schleinzer tavaly Cannes-ban mutatkozott be a Michaellel – a film egy pedofil gondolkodásmódjába enged betekintést.

– Hogyan magyarázta el a szerepet játszó kisfiúnak a történetet, hogy mi történik vele és körülötte?

– Semmit nem titkoltunk el előle, ez fontos volt számunkra. A szülőket tájékoztattuk az összes részletről, és sokat beszélgettünk a történetről is, válaszolva az összes kérdésére. Nem volt könnyű, de könnyebb, mint arra számítottam: az iskolában a megtörtént esetek miatt pszichológusok beszélgetnek a gyerekekkel, felhívják a figyelmet arra, hogy ne kövessenek idegeneket, ne szálljanak be az autójukba, ne fogadjanak el semmit. A gyerekek már érzékelik a körülöttük rejlő veszélyt. A forgatás során nagyon szuverén volt a kisgyerek, David Rauchenberger, az ő elképzelése szerint rendeztük be a „szobáját”, azt rajzolt a filmben, ami neki jutott az eszébe, hogy ezzel is gondolatainak fontosságát hangsúlyozzuk.

– És a Michaelt alakító Michaek Fuith könnyen kötélnek állt? A társadalom sztereotip gondolkodásmódja miatt nem lehetett könnyű számára a szerep…
– Valóban, egy kicsit félt tőle. Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy ki fogja eljátszani a szerepet, ami az én esetemben, aki éveken át szerepekre választotta ki a színészeket, különösképpen abszurd volt. Így, amikor kérdeztek, vagy tanácstalanságomat fejeztem ki, vagy azt mondtam, hogy olyasvalakire gondolok, mint Brad Pitt, aminek természetesen nem volt semmiféle realitása. A forgatókönyv írásakor sem volt elképzelésem, hogy kinek írom a könyvet. Aztán láttam két rövidfilmet egy fesztiválon, ahol felfigyeltem Michael Fuith-ra. Elküldtem neki a forgatókönyvet, aki átérezte a választás felelősségét, mert sokat konzultált a családjával, barátnőjével, ügynökével, hogy vállalja-e a szerepet. Sokat segített, hogy közeli barátok lettek Daviddel, így lényegesen könnyebb volt eljátszania a szerepet.

– Tehát akkor véletlen, hogy Michaelnek ugyanaz a keresztneve, mint a film címszereplőjének?
– Teljesen a véletlen műve, és nincsen köze Michael Hanekéhez sem. Egy olyan átlagos nevet kerestem, ami nemcsak az én anyanyelvemen, hanem más országokban is ismert és tökéletes egy senki számára. Amikor iskolába jártam, négy Markus és öt Michael volt az osztályunkban, s ezért tökéletesnek tűnt a választás. Nem utolsósorban a héber eredetű név jelentése: valaki, aki Isten szerepét választja. Ez az áthallás pedig tökéletes egy manipulátor számára, aki a saját paradicsomát akarja megteremteni.

– A névválasztás az ön által megvalósított féldokumentarista stílusához mindenesetre tökéletesen illeszkedik.
– Ez a koncepció az első pillanattól kezdve megvolt. Az autentikusság megteremtéséhez számomra a kézikamera-használat és a dokumentarista stílus elengedhetetlen volt, s erősítette azt az ambíciómat, amit korábban kifejtettem.

– Hogyan reagált a közönség Ausztriában a filmhez? Segítette a közbeszédet, amelynek előmozdítására készítette el a Michaelt?
– Figyelemre méltó, hogy minden megtekintéskor másképp működik a Michael. A szeptemberi bemutató óta szinte folyamatos a párbeszéd a film körül. A közönséget nagyon érdekelte a téma, de természetesen sokan mondták, hogy nem fogják megnézni a Michaelt. Az emberek egy része viszont úgy fogalmazott, a filmet nézve megértették, hogy mitől félnek – s ez volt az egyik célja a munkámnak.