Székely András 1942. szeptember 27-én született Budapesten, a Munkácsy-díjjal 1985-ben ismerték el munkásságát. Az ELTE elvégzése után a Corvina Kiadó művészeti szerkesztőségében dolgozott lektorként, 1978–1987 között az Új Tükör kulturális képeslap művészeti rovatának szerkesztője, 1986–1988 között az Interpress Graphic vizuális, kulturális negyedéves folyóirat főszerkesztője, 1987-től 1996-ig az Officina Nova kiadó irodalmi vezetője, 1996-tól pedig az Officina '96 kiadó vezetője volt.
Székely András 1986-tól írt kritikákat és ismeretterjesztő cikkeket művészeti és művelődéstörténeti témákról különféle lapokba, így a Népszabadságba, a Magyarországba, az Interpress Magazinba, a New Hungarian Quarterlybe.
A kortárs magyar művészek közül elsősorban a modern realizmus képviselői foglalkoztatták. Több könyvet fordított németből és angolból. Főbb művei: Utrillo (1970), Marc (1972) Munkácsy (1977), Kandinszkij, Az ókori Kelet művészete (1982), A szerelem krónikája – Az erotika kultúrtörténete (1988), Jugendstil in Budapest (1995).
Elhunyt Székely András
Életének 70. évében, május 30-án elhunyt Székely András Munkácsy-díjas művészet- és művelődéstörténész. A tudós publicistaként Siculus írói álnéven publikált.
2012. 06. 03. 13:32
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!