Gerhard Richter-kiállítások Párizsban

A 80 éves, nehezen besorolható Gerhard Richter műveiből rendezett retrospektív kiállítás London és Berlin után megérkezett Párizsba is.

tt
2012. 06. 09. 13:41
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Richter egy nemrég adott interjújában szőrszálhasogatónak minősítette a két szemlélet szembeállítását. „Természetesen van köztük különbség, de az ember képes egyszerre járni és enni, holott ez két különböző dolog – magyarázta a művész, aki sohasem hagyott fel teljesen a figurális ábrázolással, bár életművének nagy részét absztrakt alkotások teszik ki. – Az 1960-as években, amikor arra szólítottak fel minket, hogy válasszunk a kettő között, nem akartam, hogy besuvasszanak egyik vagy másik fiókba. Ezért jelentettem ki akkor, hogy nincs se programom, se stílusom.”

Az 1932-ben Drezdában született Gerhard Richter az egyik legmagasabbra értékelt kortárs művésznek számít. Ősszel a Sotheby's aukciós ház New York-i árverésén egyik absztrakt képe 21 millió dollárért cserélt gazdát. Németország hidegháborús megosztottsága idején, 1961-ben a kommunista NDK-ból sikerült átjutnia az akkori Nyugat-Németországba. Bár ott számos kortárs festő az installáció és a performansz műfajára tért át, ő továbbra is ragaszkodott az ecsethez.

„A festészet az egyedüli dolog, amelyhez kedvem van, és ez így van ma is. Egyfajta kihívás volt szembeszállni azzal, hogy a piktúra kiment a divatból. Blinky Palermo német művésztársammal együtt kölcsönösen támogattuk egymást abban a törekvésünkben, hogy festők maradjunk – mondta nyilatkozatában. – Az 1960-as években a művészettől elvárták, hogy legyen valamilyen politikai mondanivalója. Ebben a vitában meglehetősen rossz hírem volt, burzsoának tartottak, de fütyülök rá. Politikai szempontból sohasem számítottam baloldalinak, sohasem voltam hippi, de még a rock csodálója sem. Igaz, diákkoromben egyszer részt vettem egy tüntetésen, és rájöttem, hogy az tetszik nekem. Ám el is gondolkodtatott a dolog, és kissé gyanakodóvá váltam.”

A gondosan ápolt rövid szakállt és elegáns szemüveget viselő művész ma elutasítja „az ideológiák csapdáját”. Ugyanakkor azt vallja, hogy a világesemények őt is érintik, a 2001. szeptember 11-i terrormerényletet például „borzalmas dolognak” tekinti. Azon a napon éppen egy New Yorkba tartó gépen ült. „A repülőt váratlanul Kanadába irányították át, ott kellett töltenem néhány napot, mielőtt visszaérkeztem Németországba” – idézte fel.

Szeptember című képét négy évvel később festette. „Rengeteg fotó volt a lapokban a kék éggel, a vörös és sárga lángokkal, amikor azonban mindezt vászonra vetettem, hamisnak tűnt, ezért mindent levakartam. A végül elkészült képen főleg a tehetetlenségünket kívántam érzékeltetni, inkább a ránk zúdult csapást, mint a látványosságot” – mesélte a műről. A kép most a Pompidou Központban is látható.

Richter műveiből Panorama címmel nyílt ősszel retrospektív kiállítás Londonban. Az anyag ezt követően Berlinbe került, mielőtt párizsi végállomására, a Pompidou Központba érkezett volna. Itt mintegy 150 műve látható egészen szeptember 24-ig: festmények, illetve üveg- és fémszobrok.

Ezzel párhuzamosan a párizsi Louvre-ban szeptember 17-ig a művész rajzaiból látható tárlat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.