Hamupipőkék, Csipkerózsikák és Piroskák

A Hófehér és a vadász rémségét elhessegetve magunktól utánajártunk, hogy a klasszikus mesék mennyire működnek a nagy vásznon. Vegyes az összkép, kétesek az eredmények.

Hamupipőke: Örökkön örökké

Afelől sosem volt kétségem, hogy egy pályája csúcsán járó Anjelica Huston ideális gonosz mostoha lehetne egy Hamupipőke-történetben, kiváltképp, hogy boszorkányt már játszott korábban (Boszorkányok, 1990), és az is jól állt neki. Drew Barrymore-ral viszont nem azonosítottam volna a kis Hamupipőkét, bár az Örökkön örökkét elnézve nincs is akkora különbség a képzelet és a valóság között. Drew feladata ezúttal is az, hogy cuki legyen, s mint annyiszor, ezt most is meg tudja oldani. Az „új igazságok a Hamupipőke-történetből” felütés kábé annyira sokkoló, mint egy ötfejű plüss-sárkány a Szezám utcában, de az öntudatos Hamupipőke senkinek sem fáj, így kellemes tinglitangli bontakozik ki a romantikus filmekre szakosodott Andy Tennant rendezésében. S Leonardo da Vinci cselekménybe szövése ellenére még az eredeti történettel való hasonlatosság sem veszett el.

Csipkerózsika: Sleeping Beauty

Szándékosan a téma egyik legszokatlanabb feldolgozását, egy anti-Csipkerózsika-filmet választottunk, amely minimum morbidnak és perverznek nevezhető. Volt is nagy hümmögés tavaly Velencében, amikor a versenyprogramban levetítették Julia Leigh rendezői bemutatkozását. A Sleeping Beauty történetében egy egyetemista lány azzal keresi a pénzét, hogy bealtatózzák, s öntudatlan állapotban öreg kéjencek csinálnak vele ezt-azt, kivéve a nemi közösülést. A merész Csipkerózsika parafrázis a fanyalgó kritikák ellenére valóban jó, csak az a szépséghibája, hogy nem fut ki sehová. Az egyszeri nézőnek viszont valószínűleg annyi is elegendő, hogy Hollywood egyik ropogós üdvöskéje, Emily Browning (Álomháború, Lemony Snicket) alapos és tartós betekintést enged bájaiba.

Piroska és a farkas: A lány és a farkas

Piroska és a farkas történetének megfilmesítéséhez a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a mese története egyszerűen nem tölt ki egy játékfilmnyi időt. Így akárki is nyúlt eddig a klasszikus meséhez, muszáj volt hozzáköltenie, s onnantól kezdve az már nem olyan volt, mint ahogy azt esténként megszerettük. Voltak itt rajzolt paródiák (Pirosszka és folytatása), rémes horrorfilm és családi musical is, s egy valamiben a többség megegyezett: egyszerűen rosszak voltak. Azt mindenki maga döntse el, hogy a legutóbb elkészült A lány és a farkas mennyire esik ebbe a kategóriába, fogalmazzunk úgy, hogy legalábbis megosztó darab volt. Ennek legfőbb oka, hogy kényszeres Alkonyat-utánérzést fabrikáltak belőle, s a fantasy világon túl minden éppen annyira szerencsétlen lett, hogy már az Alkonyattól is a sikítófrász töri ki az emberek többségét. Hát, de nem? Még a cím is arra utal.

A kis hableány: Csobbanás

Mint annyi történetnek, A kis hableánynak is a Disney-féle rajzfilmváltozata a legismertebb és talán legkedveltebb. Az 1984-es Csobbanásban viszont a hableány szépségű Daryl Hannah hosszú, szőke fürtjeivel és velük szemérmesen leplezett fedetlen kebleivel mindent visz. Leginkább pedig Tom Hanks szívét, aki pimaszul fiatalon találkozik a lánnyal, s mindent elkövet, hogy a végén csak ásó, kapa és nagyharang választhassa el őket. Ron Howard kora-nyolcvanas komédiája jó kevésből készült, hatalmas kasszasiker lett, s egyszeriben megjegyezhettük a két nevet. Az pedig mellékes, hogy az esetlen Touchstone (Disney-lerakat) vígjáték még a korban meglehetősen banálisra sikerült.

Jancsi és Juliska: Boszorkányvadászok

Merészen egy olyan filmet említünk a népszerű Jancsi és Juliska-folklór kapcsán, ami csak jövőre kerül mozikba. Ennek az a prózai oka, hogy a népszerű fabulák közül Jancsi és Juliska bizonyult a legnehezebben vászonra vihetőnek, s nemzetközileg értékesíthetőnek. Főleg a német területen készült család-, rajz- és tévéfilmes próbálkozások említhetők ebben a fejezetben, no meg a Boszorkányvadászok, amely egyszerre lesz az ígéretek szerint paródia, horrorfilm és fantasy keveréke. S hogy nem videofilm készül, arra legyen elég megemlíteni a 60 millió dolláros költségvetést, meg Jancsi szerepében Jeremy Rennert, aki a Mission Impossible: Fantomprotokollal, most pedig az új Bourne-filmmel ostromolja Hollywood csúcsait. A Boszorkányvadászokban Jancsi és Juliska a mézeskalácsházból való sikeres szökése után 15 évvel bosszúszomjas boszorkányvadász-duóként arra teszi fel az életét, hogy a földgolyó összes banyáját kinyírja. Hát, lehet rossz egy ilyen film?

Pán Péter: Hook

Bár praktikusan a Hook kapitány és Pán Péter kiötlőjéről, J. M. Barrie-ről készült, meglepően jól sikerült életrajzi mozi, az Én, Pán Péter említése kívánkozna ide, nem lehet szó nélkül elmenni Steven Spielberg Hookja mellett. Spielberg, akinek gyerekkori álma volt Barrie közismert meséjének filmre adaptálása, világsztárok sokaságával – Dustin Hoffmann, Julia Roberts és Robin Williams – idézte meg Sohaország világát. A Schinder listája előtti Spielberg igazán infantilis vállalása olyan lett, mint egy epres töltelékes rózsaszín fánk: kívülről-belülről gejl, de ha egyszer ilyen a mese, akkor miért legyen más a moziváltozat? – érvelhetett a nagy mesélő, Spielberg. Azért ezzel együtt is az egyik legmérsékeltebb alkotásként tartja számon az utókor a rendező életművében ezt a látványos, színes-szagos kavalkádot, amelyben a felnőtt Robin Williams tér vissza Sohaországba, hogy találkozzon Giling-galanggal, s megküzdjön a gonosz kalózzal, Hook kapitánnyal.

További érdekfeszítő filmtörténeti csokrainkért kattintson ide!