Kit szeret a magyar olvasó?

Hétvége a Vörösmarty téren: Böjte atya, Spiró György, irodalmi városismeret a klasszikusokkal, és egy kóstoló az erdélyi irodalomból.

Favoritok

Nagy hiba lenne felületes megfigyelésekből következtetni arra, hogy kik a magyar olvasóközönség favoritjai, de voltak olyan helyszínek, ahol a szombati, egyébként is kritikus tömeg olyannyira megsűrűsödött, hogy a gyengébb idegzetűek az ájulást kezdték fontolgatni. Nem számítjuk ide néhány rózsaszín fedeles alkotás szerzőjének dedikálását, valamint a koncerteket sem, hiába volt a várandós Palya Bea igazán derűs jelenség a könyvheti színpadon. A dedikálók közül egyértelműen a Magvető Kiadó szerzői, valamint Juhász Ferenc, Kányádi Sándor és Böjte Csaba szenvedték el a leghosszabb sorokat a könyvhéten. Kányádi hűséges olvasói szalmakalapban és vizes törülközőkkel, Böjte atya rajongói pedig esernyővel támadtak, mert az időjárás – ha nem is volt olyan szeszélyes, mint tavaly – a szokásosnál egy héttel későbbi időpont ellenére juszt sem akarta a könyvhét érdekeit szolgálni: vagy a tűző napon olvadozott a közönség, vagy éppen lógott az eső lába. Ettől függetlenül rengetegen voltak a nézelődők a standok között, mások célzottan a nagyszínpadi programokra jöttek, Böjte Csaba pódiumbeszélgetésére például rengetegen. Böjte atya meg is válaszolt sok kérdést, és megjegyezte azt is: némiképp vicces, hogy a legtöbben a szerelemről, kapcsolatról, házasságról kérdezik őt, pap létére. Új kötete, A család a szeretet bölcsője a könyvhétre jelent meg a Helikon Kiadónál, és ez az érdeklődés jelzi, hogy sokan vágynak olyan válaszokra, mint amilyeneket Böjte Csaba ad.

Spiró duplán

Spiró Györgynek sajnos nem jelent meg új regénye, de azért jelent meg új könyve, meg regénye is. Utóbbi egy fiatalkori munkának, a Kerengőnek az újrakiadása. Korábban Tarján Tamás irodalomtörténész azt mondta, hogy Spiró nem nagyon szereti ezt a könyvét, de a szerző ennek nem adta különösebb jelét a könyvhéten. Meglehetősen tárgyilagosan számolt be arról, hogyan próbálták meg annak idején – éppen ennek a kötetnek a kapcsán – lebeszélni a realizmusról, amelyet sokan idejétmúltnak tartottak. Nagy szerencse, hogy a tanácsok megszívlelése helyett inkább részletekbe menő kutatásokba kezdett az író, így születtek meg később legnagyobb regényei. A Kerengő gyengébb részeiért ünnepélyesen elnézést kért az olvasóktól Spiró György, azután visszatért a beszélgetés a valóban új könyvhöz, a Magtárhoz, amely esszégyűjtemény, és szerepel benne például egy klasszikus műveket bemutató blokk, amelyet egy könyvsorozathoz írt a szerző, aki ennek kapcsán kifejtette: nem megfelelő módon örökítjük tovább olyan nagy elődök életművét, mint Móricz, Mikszáth és Jókai, akik maholnap elfeledett szerzők lehetnek, ha nem figyelünk jobban az életművükre. A kötetben szereplő esszék remélhetőleg úgy fognak működni, mint olyan linkek, amelyek a könyvespolcaink pókhálós sarkaira mutatnak.

Spiró Györggyel Jánossy Lajos beszélgetett.

Fotó: Kocsis Zoltán

A legnagyobbak nyomában

Ha már klasszikusokról van szó, érdemes elmesélni, hogy irodalmi városismereti sétán is voltunk, amelynek végül akkora sikere lett, hogy felmerült: év közben is folytatná a projektet a két szervező, a FISZ és az Imagine Budapest, akik alternatív városnéző túrák szervezésével foglalkoznak már évek óta. A téma persze mi más lehetett volna a könyvhéten, mint az irodalom, és az irodalmi szereplők. Az a hely, ahol minden négyzetméteren megtalálhatók ők, nem más, mint a Palotanegyed. Itt vitték el a csoportokat egy kis körsétára, és bőven akadt olyan ház, amely előtt meg kellett állni – a Palotanegyed az irodalmi emléktáblák városnegyede. Csak a séta elejéről: itt született és gyermekeskedett – egy mai Bródy Sándor utcai parkoló helyén – Bródy Sándor, itt élt Laborfalvy Rózával Jókai Mór, amikor A lőcsei fehér asszonyt írta (a házban még az a mozaikpadló is megvan, amit egykor az író is taposott), és szerelmük hajnalán ebbe az utcába kísérgette haza Szabó Lőrinc Mikes Klárát. Nem lenne sportszerű lelőni a szervezők összes poénját, ezért aki többet szeretne tudni, járja végig a sétát, előbb-utóbb lesz rá lehetőség remélhetőleg.

Régi álom teljesült

Végre egyszer összefuthattunk az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség sorozatának darabjaival a könyvhéten. Minden lájk és tisztelet a Fiatal Írók Szövetségéé, amiért végre lehet kapni legalább néhány könyvet az emlegetett sorozatból, az ő standjuknál. Ez persze nem pótolja az Erdélyi Híradó-stand ásító hiányát: az itt megjelent sok-sok verses- és prózakötet olyan alapvető szelete az erdélyi könyvkiadásnak, hogy nélküle – ha nem is hiába böngésszük a többi erdélyi kiadó kínálatát –, de legalábbis súlyosan fogyatékos képünk lehet csak az ottani irodalom állapotáról. Nem beszélve arról, hogy ezek a szerzők és a könyveik jók, kár lenne lemaradnia róluk az anyaországi olvasóknak. Ezt már tavaly is szóvá tettem, meg tavalyelőtt is, és mindaddig aktuális lesz a kérdés, amíg legalább egyszer le nem fárad a tisztelt kiadó az ünnepi könyvhétre. Ezek után nem csoda, ha a Fiatal Írók Szövetsége standjánál, az irodalmi sétára való regisztráció közben alaposan meglepődtem, amikor észrevettem, hogy László Noémi Százegy című verseskötetén könyökölök. Szó szót követett, és kiderült: azok a kötetetek kaphatók itt, amelyeket közösen adott ki a Fiatal Írók Szövetsége és az Erdélyi Híradó Kiadó. Az említett László Noémi-kötet a korábbi, lassan tíz évvel ezelőtti együttműködési roham gyümölcse volt, amely aztán hosszasan szünetelt, tavaly év végén viszont újra feltámadt, ennek lett az eredménye egy közös kiadású Lövétei Lázár László- és egy Farkas Wellmann Éva-verseskötet. Farkas Wellmann Évát a FISZ standjánál csíptem nyakon: az egyik legismertebb erdélyi költőnő Az itt az ottal című második verseskötetét dedikálta, amelyet közösen adott ki az Erdélyi Híradó és a FISZ. Farkas Wellmann Éva elmondta: számára ez az együttműködés azt jelenti, hogy nem kell választania a magyarországi terjesztés és az otthoni kiadónál való megjelenés között – ezzel a dilemmával ugyanis sok határon túli alkotó szembesül. – Fontos az is, hogy a FISZ sok bemutatót szervezett, és el is fogyott minden kötet, amit átvettek a kiadótól – mondja a költő, aki nemrég Békéscsabára települt át, de nem tart attól, hogy ezzel kiesne az otthoni irodalmi életből.