Paul McCartney 70

Paul McCartney, az egykori gombafej, a popzene első milliárdosa, számtalan sláger írója hétfőn töltötte be a hetvenedik életévét.

Volt idő, amikor saját népszerűségüket hetykén Jézuséhoz hasonlították, és ha végül nem is született Beatles-vallás, azért évtizedekig ők voltak az örök hivatkozási alap a popzenében. Nemrég elevenítettük fel a Picasso kalandjai című vígjátékklasszikust, aminek egyik jelenetében a londoni rikkancs a következő szavakkal árulja az újságokat a háborút épp csak kiheverő angol fővárosban: „A Beatles szülei összeházasodtak!” A humoros túlzás mögött rejlik némi valóságtartalom: a négy gombafejű iránti médiafigyelem és rajongás egy időben minden korábbi példán túltett – erről filmes példák is mesélnek.

A 20. század második fele kétség kívül az ifjúsági kultúra létrejöttéről és megizmosodásáról is szólt. Soha előtte nem szakítottak ilyen látványosan az előző generációk értékrendjével és kultúrfogyasztási szokásaival, mint ahogy azt az ötvenes évektől kezdődően tették az újabb és újabb generációk. Mindez Nagy-Britanniában elválaszthatatlanul összekapcsolódott a világháború élményével is: a Beatles a háború alatt-után felcseperedő nemzedék hangján szólalt meg. Úgy is lehetne fogalmazni: a háborút követő szürke ötvenes évekre a sokat emlegetett „Swinging Sixties”, vagyis a zenében, divatban és szinte az élet minden területén radikális változást hozó színes hatvanas évek volt a válasz. Az pedig, hogy a Beatles nem Londonban, hanem Liverpoolban született meg, szintén nem véletlen: a kikötőváros igazi olvasztótégelyként szolgált a különféle etnikumok – Lennonhoz hasonlóan McCartney is ír felmenőkkel dicsekedhet – és a tengerentúli zenei irányzatok – blues, dzseszz, rock’n’roll – számára.

McCartney munkáscsaládban nőtt fel, zenélni hallás után tanult meg. 1957-ben egy templomi fesztiválon találkozott John Lennonnal, aki akkor a Quarrymen nevű zenekarban játszott és nemsokára már együtt kezdtek dalokat írni. Eleinte természetesen feldolgozásokat játszottak, amerikai rock’n’roll slágereket, illetve az Angliában népszerű skiffle irányzat dalait. A zenekar az igazi keresztségen a hamburgi kikötőnegyed bárjaiban esett át, a lecsúszott alakok, prostituáltak és az amerikai stílusért megőrülő német fiatalok között töltött időszak – ami brutális vendéglátózásként is felfogható – tette profivá a zenekart. A többi már – ahogy szokás mondani – történelem: elképesztő tömeghisztériával, drogokkal, botrányokkal, filmekkel, keleti meditációs kalandokkal. Majd belső konfliktusokkal és az elkerülhetetlen széteséssel. A Beatles a kétperces slágerektől 1967-re eljutott a popzenét művészet rangjára emelő Bors őrmesterig, sokak szerint minden idők legjobb nagylemezét megalkotva. Ám mindeközben az együttesen belül egyre erősebbek lettek az ellentétek, és 1970-ben Lennon és McCartney dühös szakmai, személyes és pénzügyi viták közepette búcsút intett egymásnak.

A Lennon–McCartney páros ontotta a slágereket. Bár a számokat mindig közösen jegyezték, nyílt titok, hogy McCartney műve egyebek között a Hey Jude, a Let It Be és a Yesterday – utóbbi minden idők legtöbbször, több mint 2200 alkalommal feldolgozott dala.

A gombafejűek közül szólóban kétségkívül Paul futotta be a legsikeresebb karriert. 1969-ben másodszor is megnősült, feleségével, Lindával Wings néven együttest alapított, turnézott, sikerszámokat írt. A nyolcvanas években, Lennon meggyilkolása után nem találta helyét, még a turnézással is felhagyott. Aztán helyrerázódott, Stevie Wonderrel és Michael Jacksonnal dolgozott együtt. Napjainkban is turnézik, újabb és újabb lemezekkel rukkol elő, a nosztalgiára vágyók kedvéért a Beatles idejéből származó dalokat is előadja. Legújabb lemeze nemrég látott napvilágot.

Fontosabb lemezei: Band on the Run (1973), Wings at the Speed of Sound (1976), Back to the Egg (1979, mindhárom a Wings-szel), McCartney II (1980), Tug of War (1982), Press to Play (1986), Off the Ground (1993), Driving Rain (2001).

A balkezes volta miatt a Beatles idején fordított húrozású, hegedű alakú basszusgitáron játszó zenész jó ideje konszolidált életet él, bár előző házassága igen botrányos körülmények között és a bulvársajtó figyelmétől kísérve bomlott fel. Egyetlen káros szenvedélye a füves cigaretta, de nemrég ezt is végleg letette. „Macca” érdeklődési köre is széles: bár a kottaolvasás művészetét állítólag a mai napig sem sajátította el, írt már oratóriumot és filmzenét, sikeresen ruccant ki a költészet és a festészet területére és lelkesen propagálja vegetáriánus életmódját.

1997-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte, így a Sir címet is neve elé írhatja – igaz, a kitüntetést nem zenei munkásságáért, hanem emberbaráti tevékenységéért kapta, hiszen popfőiskolát alapított és lelkes támogatója a legkülönfélébb humanitárius szervezeteknek. (A Beatles tagjaként korábban megkapta a Brit Birodalmi Rend tagja, az MBE kitüntetést, ami akkoriban hatalmas vihart kavart, sok korábbi kitüntetett küldte vissza érmét, mert nem akart osztozni a címen „a gombafejű narkósokkal”.)

Imádott amerikai felesége, Linda 1998-ban rákban hunyt el. Miután a Heather Mills korábbi modellel kötött házassága tévedésnek bizonyult, tavaly ismét megnősült, jelenlegi neje, Nancy Shevell – szintén amerikai – üzletasszony. Első feleségétől született lánya, Stella ismert divattervező.

Valahol a világon minden percben felhangzik egy dala, a Guinness Rekordok Könyve szerint minden idők legsikeresebb zeneszerzője és előadóművésze, aki több mint százmillió lemezt és ugyanennyi kislemezt adott el és 31 dala volt első az amerikai slágerlistán. A rockzene halhatatlanja, a zenéje iránti érdeklődésre jellemző, hogy három éve Las Vegas-i koncertjére a négyezer belépőjegy hét másodperc alatt kelt el. Sir Paul legközelebbi fellépése Londonban lesz: az olimpia július 27-i nyitóünnepségén ő énekli a zárószámot.