Új beatkorszak és egy hazatért író a könyvhéten

A könyvhét felébe értünk, lássuk, hogy mit kínált eddig: egy este – kamerával – a fiatal költők között, és a Vörösmarty tér pénteki ajánlata.

Hullámokat vet a fiatal irodalom

A könyvhét első estéjén, csütörtökön már a megnyitó után is kapkodnunk kellett a fejünket: olyan szerencsések voltunk, hogy több program között voltunk kénytelenek választani. Végül a Szöveghullám a Dunánál című, a Fiatal Írók Szövetsége, a Margó Fesztivál, a VaLyo és a Danube Flow közösen szervezett programja mellett döntöttünk.

Meghallgattuk a fiatal nemzedék néhány tagjának felolvasását, és megszólaltattuk azokat a fiatal alkotókat is, akik csak érdeklődőként jöttek el a zenés-irodalmi, fényfestéssel egybekötött eseményre. A legtöbben persze a könyvhét Vörösmarty téri eseményeit is szorgalmasan követik, sőt, kedvenceik is vannak az idősebb nemzedékből, akiknek az új könyveit várakozással veszik a kezükbe. Videónkban megszólaltattuk Izsó Zita költőt, Németh Dorkát, a Fiatal Írók Szövetsége által frissen felfedezett pályakezdő írót, Noszlopi Botond kolozsvári költőt, Závada Péter költő-rappert, és Prókay Ádámot, aki öt Kodak Carousel vetítőgéppel bűvészkedett verseket a Lánchíd lábára.

A labda éve

Az idei könyvhéten hódít a foci, legalább annyira, mint a közélet. Itt vannak mindjárt Kőrösi Zoltán futballnovellái, pontosabban: történetek a titkos magyar focikönyvből, főcímén Az utolsó meccs, a Kalligram kiadásában, Burger Barna imponáló fotójával a címlapon, és illusztrációként több helyen a könyvben is. Az ilyenformán szerzőpárossá bővült Kőrösi Zoltán-Burger Barna duó korunk Magyarországát szerette volna bemutatni a futballtörténeteken keresztül. A részleteken keresztül az egészet, mert magát az egészet célba venni Kőrösi Zoltán szerint valóságos nagyzási hóbort. – Az életben is sokféle történet van, de fene se tudja, az egész miről szól – mondta Kőrösi. Fix felfüggesztési pontnak az ő számára a foci kínálkozott, ahogy az életének is mai napig a rendszeres futballozás adja a ritmusát. A fociról való gondolkodás legalább huszonöt éve része a mindennapjainak, ezt kezdte el papírra vetni egy évvel ezelőtt. Az Európa Bajnokság jó apropó, de a könyv megjelenése és az EB kezdete csak véletlenül esett egybe, semmi hátsó marketing-szándék.

Antológiák éve

Bevásárlólista

A nők tudvalevőleg imádják a beszerzést, mindegy, hogy mit kell venni. A lista olyan köteteket tartalmaz, amelynek a bemutatójára nem tudtunk, vagy nem fogunk tudni eljutni, de valamiért voltak annyira fontosak, hogy begyűjtsünk belőlük egy-egy példányt.

Jókai Anna: Éhes élet. Egyszerűen a hosszú évtizedek óta stabilan jó nevű szerzője alapján választottuk a könyvet, mint olyat, amivel nem lehet melléfogni. Fájó, de a budapesti könyvheti programban egy bemutatója sem szerepel a kötetnek. (Írók Alapítványa)

Inkei Bence: Mirelit. Ismerős ajánlása alapján, és mert érdekel, miért írta meg egy zenei újságíró és szerkesztő az első regényét harminc-iksz évesen. Mi lehet az, amit nem bírt magában tartani? (L'Harmattan Kiadó)

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia. Mert a fiatal erdélyi szerzőről sok jót mondanak: például, hogy groteszk, és ad egy kis feje tetejére állított körképet kora Romániájáról. (Libri Kiadó)

Vida Gábor: A kétely meg a hiába. Mert beleolvastunk, és ismét lebilincselt a Vida Gábor korábbi műveiből is ismerős emberi történetek szép szomorúsága. És mert a kétely meg a hiába két olyan dolog, amelyekkel mindenki küzd, még mi is. (Magvető Kiadó)

A könyvhét indító sajtótájékoztatóján előre beharangozták, milyen sok antológia jelenik meg. Az összegzés igénye tényleg sokakat elért ebben az évben, csak a pénteki nap folyamán hat antológiáról esett szó. A Magvetőnél szokás szerint megjelent a Szép Versek és a Körkép, amelyek az év vers-és prózaterméséből válogatnak. A Magyar Naplónál pedig szintén megszokott módon Az év versei és Az év novellái láttak napvilágot. – Az átfedések épp olyan érdekesek, mint a válogatások közötti különbségek – hívta fel a figyelmet Király Levente, a Körkép szerkesztője, és néhány szerzőt kiemelt a Körkép-válogatásból: a fiatalok közül például Csobánka Zsuzsát és Potoczky László erdélyi prózaírót, akire szerinte nagyon érdemes lesz figyelni az elkövetkezőkben. A Szép versek szerkesztője, Péczely Dóra most már a Helikon Kiadót vezeti, de visszakacsintott a Magvetőhöz a Szép versek kedvéért, amely a legkedvesebb, egész éven át tartó munkája, bár szerinte jóval könnyebb lehetett a dolga a rendszerváltás előtti szerkesztőknek, akik egyértelműbben tudhatták, mi lesz fontos kultúrtörténeti szempontból a verstermésből. Király Levente pont ellenkező véleményen van: szerinte nagyon fájdalmas lehetett annak idején a szerkesztők számára, hogy egyes szerzőket negligálniuk kellett, ha nem akarták megütni a bokájukat.

Apropó, múlt rendszer: a Vörösmarty téren alkalmunk volt belehallgatni a Kísértet járja be Európát… A kommunizmus füveskönyve című kis gyűjteménybe, amely tényleg a füveskönyvek szerkezetét követi, kevésbé vonzó tanulságokkal. A Lazi Kiadónál megjelent könyvecske szerkesztői sok más mellett megpróbálták megtalálni a diktatúrának azt az oldalát, amin ennyi év elteltével már lehet nevetni: a direkt komikumtól (politikai viccek) egészen a mára már komikusnak ható propagandaszövegekig. Folyt beszélgetés a friss közéleti versantológiáról, az Édes hazámról is. A szerkesztők kiemelték: a verseken keresztül a mindennapi politikai beszédmód kereteiből kilépve, más nézőpontból kerülhetünk kapcsolatba a közélettel.

A hazatért író éve

Abban az értelemben mindenképpen Ferdinandy György éve ez, hogy ő nyitotta meg a könyvhetet csütörtökön a Vörösmarty téren. A beszéde a nyugati magyar irodalomról szólt, nem véletlenül: sokáig Puerto Rico, most pedig Miami a kétlaki életének egyik helyszíne. A másik Budapest, persze csak azóta, mióta 1956-ban emigrációba kényszerült íróként hazajöhetett. A pénteki beszélgetést Keresztury Tibor moderálta: ő idézte fel azokat az éveket, amikor Ferdinandy György először hazatérhetett, majd, amikor 1988-ban megjelenhetett itthon első magyar kötete. – Tizenkét francia könyvem van, de számomra ez olyan, mint a szamárköhögés: kinőttem, és nem lettem tőle francia író – mondta Ferdinandy György. Annak idején maga sem tudta, miért volt olyan jelentős esemény első magyar kötetének megjelenése, hogy kígyózó sorok álltak dedikációért az Írók Boltja előtt. – Nyugatról hazatért írókén helyzeti előnyöm volt – értékelte a történteket az író, aki azt is elmesélte: decemberben műtétet szenvedett el, azóta – fogadalomból – minden nap teleírt egy üres lapot. Ebből született egy könyv arról, hogy mi lett volna, ha 1956-ban mégis itthon marad. – Békeszerető ember vagyok. Nem mondom, hogy hagytam volna magam beszervezni, de hős nem lett volna belőlem semmiképp – mondta Ferdindandy György. Most megjelent kötetében, a Pók a víz alattban az életműve igen nagy részét kitevő rövidprózák sorát is gyarapítja. A rövid műfajokhoz való vonzódását azzal indokolta, hogy lényegre törően, szűkszavúan kellett írnia emigránsként, mert kevés volt a megjelenési lehetőség. A Magyar Naplónál megjelent új kötetben egyébként egy soha meg nem valósult film forgatókönyvét is megtaláljuk.