– Mi motivált arra, hogy újra elkezdj tervezni?
– A Gombold újra! nagyon jó lehetőség volt arra, hogy visszatérjek a szakmába. Van egy két és fél éves kisfiam, aki mellett egyáltalán nem volt lehetőségem a tervezéssel foglalkozni. Időszerű volt a motiváció, hogy újra elkezdjek dolgozni. Számomra a Gombold újra! pályázaton a részvétel volt a fontos, de az, hogy bekerülhettem a döntőbe és még különdíjjal is jutalmaztak, megerősítette bennem, hogy van értelme annak, amit csinálok.
– Az egyetemen fémművesként végeztél, nyertes kollekciódban mégis más anyaggal dolgoztál. Hogyhogy?
– Nehezen tudtam eldönteni az egyetem előtt, hogy milyen szakirányt is válasszak, végül a fémművesség mellett döntöttem. Gyerekkorom óta szerettem textilekkel dolgozni, a két terület szépen megfér egymás mellett, kiegészítik egymást. Három–négy évvel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a technikát, amely azóta a fiókban pihent. A Gombold újra! 2.0 pályázat adta meg a végső lökést, hogy felfrissítsem.
– Milyen technikával készültek ezek a darabok?
– Egymásba kapcsolható elemekből áll, nem kell hozzá semmilyen kiegészítő elem. A diplomamunkám is hasonló kísérlet volt: akkor modulokból építkező, színbeli és térbeli elrendezésben változatosan alakítható rendszereket dolgoztam ki, amelyeket főleg táskákon alkalmaztam. Mindkettő saját fejlesztésű technika, de amiért most díjaztak, azt a későbbiekben szeretném levédetni. A pályázat során olyan tárgyakat akartam létrehozni, amelyek a díszítőművészetből merítenek. A hímzés kötött az anyagfelülethez, olyan megoldást szerettem volna találni, amellyel a díszítményt el tudom választani a hordozófelülettől. Önálló életre akartam kelteni, hogy bármilyen öltözékre át lehessen helyezni.
– Miért pont a tulipánmotívumokat választottad?
– A sorminta jellegű motívumokat lehet leginkább felhasználni ennél a technikánál, hiszen ismétlődő szerkezetről van szó. A tulipánmotívumot geometrikussá lehet tenni, szét lehet szedni elemeire, emiatt pedig igen könnyen be lehet illeszteni ebbe a technikába.
