Viszonylag nyugodt arcát mutatta a soproni pályaudvar az első nap, szerda este kilenc körül. A kéregető punkok, úgy néz ki, kihalófélben vannak; alig pár tucat fesztiválozó lazított az állomás környékén, nyilván azok, akik a gyalult hajú Skrillex csörömpölésénél jobban díjazzák a fűben ücsörgős pezsgőzést.
A Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould fél tízre érkezett Sopronba Bécsből, a teljes, 25 fős turnéstábot és a zenekar maradékát is az osztrák fővárosban hagyta. Bill a klasszikus turistafigurát hozza: nagyfater stílusú fekete bőrszandál (zoknit azért nem mert alá húzni), gurulós bőrönd, semmi sztárallűr. Jattolás, programismertetés. Két és fél órát próbált egy bécsi klubban az új a turnéstábbal, pénteken Sopron, majd még aznap éjjel indul tovább a Faith No More Belgrádba.
A kocsihoz menet rájövünk, annak is megvan az előnye, ha valakinek nem a közösségi portálokon indul a karrierje; a Diggin the Grave szerzőjét, a világ egyik legjobb rockzenekarának gitárosát konkrétan senki nem ismeri fel, és ez így is marad egészen hajnali háromig. A szállásról kijövet még gyorsan elintéz egy telefont, „a nejem hívott, építkezésünk, és a hivatalnokok rugóznak egy engedélyen, idióta bürokraták”.
Nem telik el fél óra, már a belvárosi Perkovátz-ház teraszán landolunk. Bill meglepő módon képben van a magyar történelemmel kapcsolatban, de a hűség városának sztorija még számára is új volt. Nagyszülei békéscsabai zsidó kivándorlók voltak, akiknek a vezetéknevét egy amerikai bevándorlási hivatalnok metszette meg Goldfingerről Gouldra. Miközben a spanyolok és a portugálok tapossák egymást az Eb-döntőbe jutásért, Billy Gould heves érdeklődést mutat a gulyásleves–szűzérmés lecsó menü iránt, erőspistával gazdagon. Mire végez a gulyáslevessel, Casillasék is hazaküldik a portugál nemzeti tizenegyet.
Szóba kerülnek a Faith No More eddigi magyar fellépései; a '97-es szigetes koncertet nagyon szerette annak ellenére, hogy utána fel is oszlottak. – Elegünk lett egymásból a hosszú turné alatt, ezért mentünk szét – fűzi hozzá magyarázatképp. Elárulja, hogy a FNM primadonnája a többség tippjével ellentétben nem Patton, hanem a dobos, Bordin, aki „legalább annyira hisztis, mint amennyire jó dobos”.
Billy Gould persze mindeközben élvezettel kortyolgat egy kis soproni kékfrankost, tetszik neki a vendéglátás szívélyes stílusa. És ekkor odalép az asztalunkhoz egy rajongó a sötétből, óvatosan kérdezi, hogy a fickó az-e, akire gondol. Gould teljes természetességgel pózol a fotóhoz, s közben már a viszkis rablóról érdeklődik: – Már szabadlábon van? Rajongok érte! Igazi székely zsivány, egyszer szívesen találkoznék vele!
A végére még az is kiderül, hogy a kamionnyi vágott virág és egy Axel névre hallgató majom, azaz a tételek, amiket a Faith No More különleges kívánságként a VOLT szervezőitől kért, blöff volt. – Kérdezték, mire lenne szükségünk. Gondoltuk, jó poén!
A többi rock and roll: koncert szerda este 22 órától a VOLT nagyszínpadán!
