Nagy horror rajongó lévén már megint úgy indultam neki, hogy nekem nem tud újat mutatni semmilyen mutáns vagy álarcos színész, és mint ahogy ez a legutóbb is történt, gyorsan megszeppentem. Ismerős arcok és jelmezek fogadtak egy teljesen új műsorral. Már elsőre feltűnt, hogy sokkal több a kommunikáció a szereplők és a látogatók közt, mint eddig, a 400 négyzetméteres alapterületű helyszínen kellett is néha, hogy segítséget kapjunk a termek közt.
Mivel minden alkalommal, ha ilyen helyre megyek, azt érzem, hogy kicsit elnézőbbek velem a szereplők, így most egy idegen csoporttal érkeztem, nevetgélő, a legkevésbé sem rettegő fiatalokkal. Mint kiderült, már ők is látták a Nightmare előadását, ezért nem izgultak különösebben. Valahogy azonban még így is sikerült szinte minden alkalommal kivívnom valami megkülönböztetett figyelmet. Ezek után elgondolkodom, hogy velem lehet a baj. Mindenesetre a több kommunikáció mellett van még mit megemlíteni fejlődés terén. Sokkal interaktívabb lett, ezt mutatja a két új műsor is. Itt ugyanis még küldetést is kapnak az oda látogatók, amit teljesíteni kell, különben a labirintus vagy a föld alatti város örökre rabul ejt mindenkit.
A szereplőgárda maradt a régi, most azonban sokan teljesen más szerepben tűnnek fel. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben a klasszikus programban a legnépszerűbb horrorfilmek szereplői és jelenetei elevenednek meg előttünk. Mondanom sem kell, hogy átélve már nem volt kedvem röhögni, amikor bevágtak a szekrénybe a gyermekét kereső elmebeteg nő elől. A kútból előmászó kislányt meg sem tudtam rendesen nézni, majdnem a telefoncsörgéssel egy időben szaladtam ki a szobából. Ott, abban a pillanatban minden szörnyen élethűnek tűnt, és mivel ismerem A Kör című filmet, talán jobban is, mint kéne, tudtam, mi következik. Azt pedig a legkevésbé sem akartam megvárni, hogy a rémség utolérjen. Már a recepción ültem, amikor rádöbbentem, hogy egy statisztától ijedeztem.
Előre megírt szöveg vagy forgatókönyv itt sincs, csak a karakterek leírása és viselkedése számít. Emellett itt is figyelik a reakciókat, félelmeket, véletlen elszólásokat. De akkor egy kicsit az újonnan induló műsorokról. Nem akarok spoilerezni, tehát csak röviden: az egyik – azt hiszem, személyes kedvencem – a föld alatti kolónia, ahol egy második világháborúból hátramaradt városka éli életét. A gond csupán annyi, hogy leállt a rendszer, ami az ivóvizet és az oxigént szolgáltatja. Így ezt a rendszert a kalandoroknak kell újraindítaniuk, ha nem megy, akkor örökre a város foglyai maradnak a mutáns szörnyekkel együtt. A másik újdonság a labirintus, ahonnan fél óra alatt kell kiszabadulni, vagy rabul ejt a mély. A csapat egy szál elemlámpával rendelkezik, és a szörnyekkel kell egyezkedni a kijutáshoz. Elég kemény pszichológiai nyomást eredményezhet a sötét, és a tény, hogy tíz perc után azt sem tudjuk, merre van a fel meg a le.
