Az erotika pörgeti a könyvipart?

A szürke ötven árnyalata felizzította a könyvkiadás hőfokát: előretörtek az erotikus szövegek. Klasszikusok lemeztelenítve.

Vajon szentségtörés Elizabeth és Mr. Darcy szerelmének pikánsabb részleteit is továbbgondolni a Büszkeség és balítélet olvasása közben? Vagy ugyanezt tenni Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének hőseivel? És ami ennél is merészebb húzás: tényleg az irodalmi kultusz meggyalázása, ha az ember nem engedi el a füle mellett azokat a rosszindulatú pletykákat, amik például Sherlock Holmes és Dr. Watson kapcsolatát állítják másféle fénytörésbe – akár komoly tanulmányokban is?

A pénzügyi logika mindenesetre könnyen túllép az efféle bölcsész tűnődéseken, főleg akkor, ha láthatóan ismét nagy keletje van az erotikus (fél)irodalom kétes erkölcsű budoárjában összepancsolt szövegeknek. Szinte hetente érkeznek például a hírek a „mamipornóként” elhíresült aktuális sikerkönyv körüli rekordokról és botrányokról. Nemrég például arról lehetett olvasni, hogy az olyan nagy kiadók, mint amilyen például a Penguin, a csökkenő eladásaikat és kiadványaik vártnál gyengébb szereplését a bestsellerlistákon egyértelműen A szürke ötven árnyalata diadalmenetének tudják be.

A 2011-ben megjelent és világszerte elsöprő eladásokat produkáló ponyva nem csak paródiák és átiratok megszületéséhez járult hozzá, hanem a klasszikus könyvek „áterotizálásához” is kedvet csinált. Például a Total-E-Bound névre hallgató brit, vállaltan erotikus irodalomra specializálódott kiadó esetében, akik mostanság szakmányban jelentetik meg a veretes irodalmi művek – fogalmazzunk úgy – könnyedebb kiadását.

A választék meglehetősen széles: megtalálható a kiadó kínálatában Verne Gyula 20 000 mérföld a tenger alatt című művétől kezdve Austen A klastrom titka című regényén át A bíborvörös dolgozószoba című Holmes-krimiig számos jól ismert szöveg. A kiadó honlapján egyébként az egykor virágzó hazai aluljáró-irodalom világának jól ismert borítói köszönnek vissza, az ízléstelenséget – hasonlóan más területekhez – itt sem fedi el a Photoshop. Persze lehet, hogy az olyan ajánló mondatok, mint amivel Brontë közismert regényének lemeztelenített változatát vezeti fel a kiadó – a magas, sötét és titokzatos férfiról, aki jól felforgatja a hősnő életét –, esetleg nemcsak ezt a szöveget, hanem a klasszikus előzményt is érdekessé teszik majd a pikáns szövegkalandokra fogékony olvasók számára.

Az ötlet persze korántsem eredeti. A klasszikusok leporolása és időnkénti kifordítása egyáltalán nem szokatlan a könyvkiadásban: alig pár éve csengett le az a divathullám, ami a zombifilmek feltámadt népszerűségét meglovagolva élőhalottakkal szórta tele a jól ismert irodalmi helyszíneket, többek között Jane Austen fikciós világát is. És miközben a könyvipar felszíni rétegén ilyesmivel kísérleteznek egyes kiadók, közben az internet mélyén már régóta él és virul a „fanfictionok”, vagyis a rajongók által újra- vagy továbbírt könyvek világa. Ezek a próbálkozások is gyakran szőnek képzelt érzelmi szálakat a jól ismert hősök köré, de ezt az igyekezetet talán sokkal inkább tekinthetjük az odaadó olvasó sajátos hódolatának, mint az üzletszerű könyvipari kéjelgés kifinomult változatának.