Értékmentés, elfogadás, a szeretet felmutatása – dobta be a három idei jelszót a médiacentrifugába Márta István, a Völgy egyik szülőatyja és kezdetek óta kormányosa az idei sajtótájékoztatón; ekkor vált biztossá, hogy Művészetek Völgye az idén is lesz, csak a korábbiaknál szűkebb, családiasabb keretek között. Aki a Völgy-történelem több mint húsz éve alatt még nem lett visszatérő völgylakó, vagy épp csak a vásársorig merészkedett egy-egy nap, joggal legyint; persze, csak hangzatos, üres szavak.
Hányan lehetnek viszont vajon azok, akik az Eger-patak partján estek szerelembe, Taliándörögdön hallották életük dzsesszkoncertjét, Öcs felé sétálva, a szántók között hoztak meg egy rég halogatott döntést, Monostorapáti valamelyik kocsmaasztalánál kötöttek örök barátságot, vagy a kapolcsi templomkoncertek egyikén találták meg a békéjüket? Csak ők tudják, hogy pusztán a táj látványa, a szalmabálák, a dombok, a napraforgók giccsbe hajló harmóniája módosult tudatállapotot okoz, hogy lakik itt a falvak között valami plusz lélek: megtisztít, felemel, egymás felé kinyit. A Völgy pozitív gondolatrítusokat ébreszt – fogalmazott Márta István. Már csak az a kérdés, hogy ezekkel a völgylakók s maga a Völgy mit kezdenek?
Az utóbbi években mintha lassan eltávolodtak volna az eredeti gondolattól; a bírálók már rég a személyességet, a kis lépték báját, a helyiekkel szoros együttműködésben végzett, hosszú távú értékmentést hiányolják. És való igaz, felszínes blikkre, mintha túl sok lett volna már a rengeteg érték között a látszat, a vásári hakni, a programban a töltelék, a tartalmát vesztett rítus. A megnövekedett tömegigény kiszolgálása mögött viszont – aki akarta, látta – mindvégig ott munkált az építő, jobbító akarat is; a kapolcsi Falumalom-Molnárház például részben a fesztiválozókból összeverődött önkéntesek segítésével újult meg tavaly.
Az idén minden eddiginél szorosabb a nadrágszíj, a 22. Művészetek Völgye szervezői a tavalyi 190 millió forinthoz képest most csak 76 millió forintból gazdálkodhatnak. És ez talán nem is olyan nagy baj; a Völgy végre újra olyan lehet, mint egykor volt. Intim, megismételhetetlen, családias. A kultúra visszaköltözik a nagyobb színpadokról a helyi udvarokba, portákra, és a hivatalos programban csak két falu, Kapolcs és Taliándörögd szerepel.
A Művészetek Hölgye címet idén is az első gyermekét váró énekesnő, Palya Bea viseli: udvarában vendégeskedik majd többek között Szirtes Edina Mókus, Szőke Nikoletta, Berecz András, Dresch Mihály és Gryllus Dorka is. A programok itt a három éve megszokott formában zajlanak majd: reggelente ébresztő tornával kezd a Palya-udvar, a délelőtt a gyerekeké, napközben beszélgetések, este koncertek lesznek Kapolcs egyik fő helyszínén.
A másik bástya a tavalyi egyik legsikeresebb helyszín, a Kaláka-versudvar lesz Lackfi János társkormányzása mellett. Augusztus 4-én itt mutatják be a Hangzó Helikon-sorozat legújabb darabját, amelyen Ferenczi György és a Rackajam az ötvenhatos költő, Gérecz Attila verseit énekli. Koncertezik még Gryllus Dánielék udvarában a Szélkiáltó együttes, Berecz András csuvas sördalokkal mesél majd a rokoni összetartozásról, Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estet hoz, Lackfi János költő kreatív írásfoglalkozást tart felnőtteknek, a gyerekeknek többek között a Misztrál koncertezik és Szalóki Ági Vitai Ildikóval közösen énekel.
Hobo évek óta kulcsfigura a kapolcsi Malomszigeten, az idén komoly programot állított össze a Magyar Hobológiai Társasággal közösen. A Völgy tíz napja alatt elhangzik majd mintegy százhetven-száznyolcvan dal – hangsúlyosan Rolling Stones, Jimi Hendrix, Tom Waits, Doors, Led Zeppelin és Cream –, lesz Viszockij-, Vadászat-est, sok Hobo Blues Band, és egy teljes nap, amikor csak a költészetnek szentelik a zenét. Kapolcson az is ki fog derülni, miért oszlott fel harminchárom év után a Hobo Blues Band.
A Völgyben blueskávézó is nyílik, lesz termelői piac, a Muharay-színpadon a negyvenéves táncmozgalom előtt tisztelegnek, és nem maradnak el a historikus zenei programok sem, Erőss Zsolttal pedig hagyományosan az idén is meg lehet mászni a közeli Királykövet. Az augusztus 5-ig tartó programot a Völgy honlapján érdemes böngészni.
| |
| Fotó: Hegedűs Márta |
Hányan lehetnek viszont vajon azok, akik az Eger-patak partján estek szerelembe, Taliándörögdön hallották életük dzsesszkoncertjét, Öcs felé sétálva, a szántók között hoztak meg egy rég halogatott döntést, Monostorapáti valamelyik kocsmaasztalánál kötöttek örök barátságot, vagy a kapolcsi templomkoncertek egyikén találták meg a békéjüket? Csak ők tudják, hogy pusztán a táj látványa, a szalmabálák, a dombok, a napraforgók giccsbe hajló harmóniája módosult tudatállapotot okoz, hogy lakik itt a falvak között valami plusz lélek: megtisztít, felemel, egymás felé kinyit. A Völgy pozitív gondolatrítusokat ébreszt – fogalmazott Márta István. Már csak az a kérdés, hogy ezekkel a völgylakók s maga a Völgy mit kezdenek?
Az utóbbi években mintha lassan eltávolodtak volna az eredeti gondolattól; a bírálók már rég a személyességet, a kis lépték báját, a helyiekkel szoros együttműködésben végzett, hosszú távú értékmentést hiányolják. És való igaz, felszínes blikkre, mintha túl sok lett volna már a rengeteg érték között a látszat, a vásári hakni, a programban a töltelék, a tartalmát vesztett rítus. A megnövekedett tömegigény kiszolgálása mögött viszont – aki akarta, látta – mindvégig ott munkált az építő, jobbító akarat is; a kapolcsi Falumalom-Molnárház például részben a fesztiválozókból összeverődött önkéntesek segítésével újult meg tavaly.
Az idén minden eddiginél szorosabb a nadrágszíj, a 22. Művészetek Völgye szervezői a tavalyi 190 millió forinthoz képest most csak 76 millió forintból gazdálkodhatnak. És ez talán nem is olyan nagy baj; a Völgy végre újra olyan lehet, mint egykor volt. Intim, megismételhetetlen, családias. A kultúra visszaköltözik a nagyobb színpadokról a helyi udvarokba, portákra, és a hivatalos programban csak két falu, Kapolcs és Taliándörögd szerepel.
A Művészetek Hölgye címet idén is az első gyermekét váró énekesnő, Palya Bea viseli: udvarában vendégeskedik majd többek között Szirtes Edina Mókus, Szőke Nikoletta, Berecz András, Dresch Mihály és Gryllus Dorka is. A programok itt a három éve megszokott formában zajlanak majd: reggelente ébresztő tornával kezd a Palya-udvar, a délelőtt a gyerekeké, napközben beszélgetések, este koncertek lesznek Kapolcs egyik fő helyszínén.
| |
| Fotó: Hegedűs Márta |
A másik bástya a tavalyi egyik legsikeresebb helyszín, a Kaláka-versudvar lesz Lackfi János társkormányzása mellett. Augusztus 4-én itt mutatják be a Hangzó Helikon-sorozat legújabb darabját, amelyen Ferenczi György és a Rackajam az ötvenhatos költő, Gérecz Attila verseit énekli. Koncertezik még Gryllus Dánielék udvarában a Szélkiáltó együttes, Berecz András csuvas sördalokkal mesél majd a rokoni összetartozásról, Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estet hoz, Lackfi János költő kreatív írásfoglalkozást tart felnőtteknek, a gyerekeknek többek között a Misztrál koncertezik és Szalóki Ági Vitai Ildikóval közösen énekel.
Hobo évek óta kulcsfigura a kapolcsi Malomszigeten, az idén komoly programot állított össze a Magyar Hobológiai Társasággal közösen. A Völgy tíz napja alatt elhangzik majd mintegy százhetven-száznyolcvan dal – hangsúlyosan Rolling Stones, Jimi Hendrix, Tom Waits, Doors, Led Zeppelin és Cream –, lesz Viszockij-, Vadászat-est, sok Hobo Blues Band, és egy teljes nap, amikor csak a költészetnek szentelik a zenét. Kapolcson az is ki fog derülni, miért oszlott fel harminchárom év után a Hobo Blues Band.
A Völgyben blueskávézó is nyílik, lesz termelői piac, a Muharay-színpadon a negyvenéves táncmozgalom előtt tisztelegnek, és nem maradnak el a historikus zenei programok sem, Erőss Zsolttal pedig hagyományosan az idén is meg lehet mászni a közeli Királykövet. Az augusztus 5-ig tartó programot a Völgy honlapján érdemes böngészni.
