Hogy némi pátosszal kezdjem a Karlovy Vary beszámolómat, jó most magyarnak lenni a cseh fesztiválvárosban. A napi fesztiválújságot kinyitva, öles hirdetés reklámozza a magyar filmeket, egy másik oldalon Bergendy Péter, A vizsga rendezője nyilatkozott, hogy melyik alkotásra kíváncsi itt tartózkodása alatt. Egy észt kolléganő lelkesen ecsetelte, hogy a régió filmgyártására koncentráló East of the West szekciót nézi, s eddig ugyan nem látott érdekes darabot, de A vizsgára kíváncsi, mások dicsérik. Ugyanezt egy lengyel kolléga is megerősítette, aki szintén a szerdai nap fontos vetítéseként beszélt erről a filmről. A sajtóközpontban pedig már a Drága besúgott barátaim pótvetítését függesztették ki, amelynek első előadása egyébként is a rangot adó Grand Hotel Pupp vetítőteremben lesz csütörtökön, A vizsgáé ugyanott szerdán. Kedd délután pedig Fliegauf Bence Ezüst Medve-díjas, Csak a szél című alkotását is vetítik majd.
A hét végén amúgy egy speciális vetítésen mutatták be Az ajtót, amelyen jelen volt Szabó István rendező és a főszereplő Helen Mirren, utóbbi életműdíjat is kapott a fesztiváltól, s a sajtótájékoztatón pedig újfent elmondta, hogy Emerenc szerepe élete egyik legnehezebb kihívása volt.
Az ajtó egyébként teltházzal ment a fesztiválon, de azért a szervezők dicséretére szólva ez nem akkora meglepetés. A nagy filmekre – főleg ha egy-egy alkalommal láthatók – egy-két óra alatt elfogynak a jegyek. Ez történt például a szerdán látható Christian Mungiu Beyond the Hills című filmjével, John Hillcoat Lawless című alkotásával, valamint a Sundance-díjas Beast of the Southern Wilddal is.
Természetesen közel sem csak a magyar filmekről szól minden Karlovy Varyban, ami a versenyprogram alkotásait illeti, többen is elismerően nyilatkoztak a Kamion című kanadai darabról, amely egy baleset hatására depresszióssá váló kamionsofőrről szól. A fesztiválon kedd reggelig 171 alkotást vetítettek, s összesen 72 040 jegyet adtak el ma reggelig. A filmnézéstől még a vasárnapi foci-Eb-döntő és a borúsabb idő sem tántorítja el itt az embereket, előbbit mintha teljes érdektelenség övezte volna, utóbbi pedig hagyományosan nem meglepetés a fesztivál idején. Az azért vicces volt, hogy amikor a hétfő esti hatalmas vihar során interjút készítettem az olasz Filippo Pucllióval, a villámlástól nem győzött újra és újra a háta mögé nézni.
A hétvégén például egy éjfélkor kezdődő vetítésen borzonghattak a nézők Dario Argento 3D-s Drakuláján, amit a kultikus olasz rendező személyesen mutatott be a közönségnek. Egetverő színvonalra nem kell gondolni, sem az ismert Drakula-sztori radikális újragondolására, ám ezek a népszerű éjszakai vetítések nem is erről szólnak. Sokkal inkább ébresztenek nosztalgiát a hatvanas évek végi amerikai éjféli moziláz iránt – a nézők nagy örömére.
Szépen mennek a Horizons szekció filmjei, amely az elmúlt nagy fesztiválok nyertes és ismert darabjaiból összeállított afféle best ofja a mustrának. Késő esti kezdése ellenére gyorsan teltházas lett például Thomas Vinterberg Cannes-ban díjazott The Huntja; egyik szereplője, Thomas Bo Larsen el is jött Karlovy Varyba – a rajongók nagy örömére. Vinterberg állandó színésze ugyan nem szereti a felhajtást és a reflektorfényt, de kötelességtudóan osztogatta az autogramokat és állt a sajtó rendelkezésére is. A közönségszavazást jelenleg ez a film vezeti, az 5-ös skálán jelenleg 1,14-os értékeléssel áll az élen.
Ugyancsak kiemelt érdeklődés övezte a szintén Cannes-ban díjazott Realityt, amely egy a Big Brotherbe mindenáron bekerülni akaró, s a vágyba szinte beleőrülő férfiról szól. Hiába, nálunk már lecseng a valóság show-k ilyetén őrülete, az olaszoknál pedig még mindig a meggazdagodás és boldogulás első számú lehetősége a kisemberek számára.
Megható eseménye volt a fesztiválnak a hétfői sajtótájékoztató, amelyen Eva Zaoralova mutatta be könyvét, az Élet a filmmel címmel. Zaoralova neve éveken keresztül egybeforrott a fesztivállal, mint annak művészeti igazgatója, tavaly adta át a stafétát a fiatal Karel Ochnak. Az elérzékenyült filmkritikust a fesztivál igazgatója, Jiří Bartoška köszöntötte.