Párizsban havonta csereberét is rendeznek, ahol nyugdíjasok kínálják fel megunt könyveiket. Ügyfeleik annyit vihetnek el, amennyit csak akarnak, egyetlen feltétellel: megígérik, hogy nem fogják soha eladni vagy megsemmisíteni a kiválasztott példányokat.
A francia közönség egyelőre meglehetősen közömbös az elektronikus könyvek új divatja iránt, a forgalomnak alig 1,8 százalékát képviselik az e-könyvek, míg például az Egyesült Államokban arányuk már meghaladja a 6,4 százalékot. „Franciaországban két dolgot nem dobnak el soha az emberek: a kenyeret és a könyveket – mondta a The New York Times című amerikai lapnak Bernard Fixot, az XO nevű kis kiadó tulajdonosa. – Németországban a zenészt tartják a legkreatívabb társadalmi tényezőnek, Olaszországban a festőt, Franciaországban viszont az írót.”
Igen fontos szerepe van ebben az államnak. Míg az angolszász könyvvilágban a piac szabadon diktálhat, Franciaországban a szabott ár gátat jelent számára. A Lang-törvény, amelyet 1981-ben kezdeményezőjéről, az akkori szocialista kulturális miniszterről neveztek el, kötelező árat írt elő a francia nyelvű könyvek számára. A forgalmazók – ideértve az Amazon internetes könyváruházat is – nem adhatnak 5 százaléknál nagyobb kedvezményt a kiadó árlistájához képest, bár az Amazon keményen (és sikeresen) küzdött azért, hogy ingyenesen kézbesíthesse a világhálón tőle megrendelt köteteket.
A francia kiadók tavaly nyugtalanul figyelték, hogy az Egyesült Államokban az e-könyv mind nagyobb szeleteket kaparintott meg a piacon, ezért lobbizni kezdtek azért, hogy legyen fix áras a francia e-könyv is. Az eredmény: ma maguk a könyvkiadók határoznak az elektronikus könyvek áráról, ebből tilos a további engedmény.
Az angol és a francia nyelvű könyvkereskedések közötti különbség magában Párizsban is megfigyelhető. Júliusban 30 év után bezár a francia főváros vezető angol nyelvű könyvesboltja, a Village Voice. A St.-Germain-des-Pres egyik jellegzetes utcájában lévő üzletet olyan szerzők hozták divatba bemutatókkal és felolvasásokkal, mint David Sedaris, Susan Sontag, Raymond Carver, Don DeLillo vagy Mary McCarthy – de nem tudta túlélni az Amazon és az e-könyvek árversenyét.
Ezzel szemben a francia nyelvű L\'Usage du Monde nevű könyvesbolt, amely a párizsi XVII. kerületben nyílt tíz hónapja, láthatóan sikeres. Igaz, az alapító házaspár elnyerte a kulturális minisztérium keretében működő Országos Könyvcentrum ösztöndíját, emellett kamatmentes kölcsönt kapott egy alapítványtól, amely kifejezetten a könyvesboltok létrehozását kívánja ösztönözni.
A kis könyvkereskedők megbecsülésének egyik jele, hogy a francia közszolgálati televízióban minden nap szót kapnak a nagy könyvházaktól független boltok vezetői, akik egyéni ízlésük és saját tapasztalataik, vevőik véleménye alapján ajánlanak regényeket, olvasnivalót a tévénézőknek.
Mindez nem jelenti, hogy a könyvkereskedelem „kisiparosait” nem fenyegetné a nagy könyváruházak és a világháló versenye, ám a hatóságok mindent megtesznek a folyamat lassítására. A francia kulturális minisztérium tavasszal javasolta, hogy korlátozzák a könyvesboltok bérleti díjának növelését, a könyvkiadók hozzanak létre külön alapot az ilyen kis üzletek támogatására, erősítsék az együttműködést a kiadók, forgalmazók és a kormány között, mert – fogalmaztak a jelentés szerzői – „könyvkereskedést működtetni igazi küzdősport”.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
