Az emlékkiállításon Martsa István életét dokumentumok alapján készített színes kollázsokkal idézik fel és néhány köztéri alkotásához készült kisplasztikáját mutatják be. A kiállítótérhez kapcsolódó két kisebb terem egyikében a szobrász bátyjáról, Esztergom könyvtárának volt igazgatójáról, Martsa Alajos fotóművészről emlékeznek meg. A tárlaton látható hatalmas asztala, amelynél mások mellett Ferenczy Béni, Berda József, Tersánszky Józsi Jenő, Borsos Miklós és Czóbel Béla vendégeskedett. A falakat a róluk készített portrék díszítik.
A harmadik teremben a Martsa fivérek munkásságát, életét bemutató rövidfilmeket vetítenek, amelyek kifejezetten az esztergomi kiállításra készültek. A megnyitón a kiállítást Martsa Piroska, a Martsa Műterem és Művészkert vezetője, szobrászrestaurátor művész mutatja be vetített képes előadáson a közönségnek.
A Martsa családot 1920-ban telepítették át Pozsonyból Esztergomba. Az idősebb Martsa fiú, Alajos fotóműtermet nyitott a városban. Öccse, István villanyszerelőként, mozigépészként dolgozott. Leszerelése után került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Béni növendéke, később tanársegédje lett. Martsa István 1964-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékén a szobrászat oktatója volt. Kisplasztikáin, érmein, szobrain Ferenczy Béni öröksége érezhető. Az 1950-es évek közepétől figyelme a köztéri plasztikák felé fordult, ekkortól kapott rendszeres megbízásokat.
Pályafutása alatt 62 érmet, 57 kisplasztikát és 40 köztéri szobrot alkotott. Művei megtalálhatók az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is.
