Itt sem tudjuk azonban, mennyi ebből az üzenet. A legősibb módszerrel fából kifaragott szobrok kétségtelenül míves, szép darabok, de vajon ezen túl van-e valami más, valami több? Miért pont itt és most és így vannak itt ezek a szobrok?
A művészet olyan, mint egy pofon: sok mindent jelenthet. Nevelhet, bánthat, sérthet, de bármiféle tét nélküli paskolássá, pofozkodássá, ütögetéssé is alakulhat. Lehet erősködés mögötte, csakúgy mint forradalmi düh, jó szándék, vagy atyai szeretet, de kivagyiság, erőfitogtatás, gonoszság is. A pofon önmagában ugyanis semmi, ahogy ilyen formán „művészet” sem létezik.
Nehéz manapság úgy mondani valamit, hogy abból ne legyen baj, ezt tökéletesen érti az ember. Ezért Orr Máténak és Fülöp Gábornak is csak annyit üzenhetünk: el kell dönteni a gesztus helyét, idejét és mondanivalóját, és bizony ki kell mondani, hogy mit miért tettünk, még ebben a szürreális univerzumban is, mert enélkül pont a lényeg vész el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!