Mohácsra került a vándorbot

Az Olvasókörök Szövetsége anyaországi és határon túli tagszervezeteinek részvételével 2012. július 20-22. között arató-, és vándorbotátadó ünnepséget tartottak Mohácson. A szövetség vándorbotja, amelyet egy évig az újvidéki Magyar SzóPont őrzött, ezúttal Mohácsra került.

A háromnapos rendezvény jellege és helyszíne jelképes jelentőséggel bírt, hiszen az aratás sok évszázados hagyományait a nemzeti összetartozás kifejezésének részeként elevenítette meg nemzeti tragédiánk, a mohácsi vész történelmi helyszínén. Utalva ezzel is a hitre; a búzaszemen látható „Krisztus-arcra”, és a búza édes anyanyelvünkben használt ősi nevére, az „élet” erejére, az összefogásra, a nemzet élni akarására, amellyel a legnagyobb tragédiák után is talpra tudott állni – olvasható az Olvasókörök Szövetségének közleményében.

A közel négyszáz főt megmozgató ünnepségsorozatnak a Mohácsi Polgárok Olvasóköre volt a házigazdája és a Kárpát-medencei olvasókörök aratócsapatai is részt vettek rajta. Az aratók régi hagyományokat felelevenítve lovas kocsikkal, nótaszóval közelítették meg a búzatáblát, és kaszával, sarlóval arattak. A búzát kévékbe kötötték, a kévéket keresztbe rakták. Az utolsó kévéből Jézus-kévét kötöttek, amelyből mindenki vitt néhány szálat a kalapjára, vagy virágvázába. Az olvasókörök dalárdái aratódalokat énekeltek, és néptánccal szórakoztatták a közönséget.

A Kárpát-medencei összefogás, a békés nemzetegyesítés évszázados vágyát szimbolizálva az Olvasókörök Szövetsége vándorbotja, amelyet egy évig az újvidéki Magyar SzóPont őrzött, most ismét átlépte a határt, és az anyaországba került. A július 21-i gálaesten Tóth Báthori Erzsébet, a Magyar SzóPont vezetője és a Vajdasági Magyar Szövetség részéről Fremond Árpád, a szerbiai országgyűlés köztársasági képviselője ünnepélyes keretek között adta át az ereklyét Pécsiné Spitz Krisztinának, a Mohácsi Polgárok Olvasóköre elnökének.

Az átadási ünnepség vendégeit Szekó József, Mohács polgármestere, országgyűlési képviselő köszöntötte. Deák György, az Olvasókörök Szövetségének társelnöke pedig a közös értékek megőrzését, a nemzeti összefogás szükségességét hangsúlyozta. Ahogy fogalmazott, az arató rendet vágott, és ennek az ősi munkának a jelentősége nyelvünkben is visszatükröződik, hiszen elődeink is mindig a rendre törekedtek, és a rendetlenséget mi sem szeretjük.