Szabó Csaba, az Ajka-Padragkút Táncegyüttes tánckarvezetője megszállott ember – mondja Márta István, a Művészetek Völgye vezetője egy rövid presszó és egy mákos rétes felett. Katlan Tóni kávézójában ülünk, még a délutáni, irdatlan zuhé előtti, vasárnapi rekkenő nyugalomban. A Népművészet Ifjú Mestere címet is birtokló megszállott itt, a kávézó melletti fazekasműhelyben rendezett kiállítást évek-évtizedek helytörténeti-néprajzi gyűjtéséből.
Hangyaszorgalommal összeszedett tárgyi emlékek elevenítik fel a kort, ami a jövőből visszanézve inkább tűnik idillinek, mint nyomorúságosnak, pláne, hogy a városi ember ennek a kornak a nosztalgiája – romantikája és folklórja – miatt jár elsősorban ide. Különösen a 2004-ben elhunyt kapolcsi pásztorfaragó, Fekete Gyula pásztorbotjait szeretem – nordic walkingra ugyan nem alkalmasak, de akkora lelkük van, hogy éjszakánként, lámpaoltás után minden bizonnyal életre kelnek, s járnak egyet a falu környéki legelőkön.
Vannak itt régi kapolcsi viseletek, szerszámok, bútorok, cirádás, sárgult levelek, és fotók, például a 60-as évekbeli nagy árvízről, lakodalmakról, a már említett Fekete Gyuláról szamárháton Jó itt kezdeni a „völgyezést”, ebből a perspektívából azért máshogyan nyílik meg a falu, mint mondjuk a Pokol-lik söntéséből.
A polgármester szerint idejön a világ
