Túlélőtábor a tóparton – véget ért az EFOTT

Tó, napfény, több mint háromszáz fellépő és közel hetvenezer fesztiválozó − véget ért az EFOTT.

A bejutással járó nehézségektől már írtunk korábban is, de mint az később kiderült, kijutni sem volt egyszerű. Először is, vissza kell váltani a takarékpont kártyát, ez már bevett szokás minden fesztiválon. Ha nem akarjuk veszni hagyni a rajta maradt pénzt, akkor vagy 20 percet állunk a sorban, feltéve, ha megtaláljuk az egyetlen működő feltöltő pontot. Ha valaki ezek után hazafelé még a tömegközlekedést választotta, újabb szervezetlenségek miatt bosszankodhatott. A szervezők szerint egyébként részben a tilosban parkoló fesztiválozók hibája is volt, hogy az EFOTT területe körül vasárnap reggelre beállt a dugó.

Ezeknél persze sokkal kellemetlenebb, egyúttal érthetetlen, hogy az egyetemistáknak és főiskolásoknak szervezett fesztiválon vajon miért olyan drága minden, hogy egy átlagos hallgató számára megfizethetetlen. Az elérhető boltokat hamar kifosztották a leleményesek, a többiek – amíg bírtak – fizettek odabent, nem keveset.

Szintén részben szervezési hiányosság, hogy nem alakítottak ki a fesztiválon árnyékos helyeket, így nem csoda, hogy a 40 fokos meleg és a vihar váltakozása erősen feszegette a tűréshatárt. A hőség ellen az első napokban vizet ugyan osztottak, és locsolókocsikat is bevetettek, ez azonban kevés volt a több tízezres tömegben.

Mindezek ellenére nem lehet ráhúzni az EFOTT-ra a vizes lepedőt, eleve más elvárásokkal érdemes mérni, mint azokat a fesztiválokat, amelyeket profi, profitorientált csapat szervez. Aki ott volt Velencén, jövőre is biztosan „efottozik”.