A Nemzeti Színház alapítására emlékeztek

A Pesti Magyar Színház, majd Nemzeti Színház megalapításának 175. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést szerdán délelőtt a Magyar Művészeti Akadémia.

Az egykori Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén található) telken 1835-ben kezdték építeni az első pest-budai állandó, kőépületű magyar nyelven játszó színházat, amely 1837. augusztus 22-én nyílt meg Pesti Magyar Színház néven. 1840-től Nemzeti Színházként működött.

A jeles évfordulón számos vendéget – köztük Fülöp Zsigmondot, Moór Mariannát, Rátóti Zoltánt, Rubold Ödönt, Tokody Ilonát, Vidnyánszky Attilát – házigazdaként Szakonyi Károly író, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője köszöntötte.

„A Nemzeti Színház történetében sok vita és költözés szerepel, de játsszanak bárhol a művészei, a magyar színházi kultúra elkötelezettjei mindahányan” – fogalmazott Szakonyi Károly.

Fekete György, az MMA elnöke kiemelte: a magyar népnek nemcsak saját beszélt nyelve, hanem zenei, képzőművészeti, építészeti, tárgyművészeti, filmes és néprajzi nyelve is van, amelyeknek összessége világra szóló nemzeti kincs.

„Vannak múzeumai, könyvtárai, koncerttermei, iskolái, templomai, államigazgatása, erényei és fogyatékosságai, mulasztásai, múltja, szokásai, kórházai, temetői és színházai. És utóbbi intézmények azok, amelyekben valami módon az összes benne van. A színház a gondolat, a hang, a szó és a kép állandó összessége, és a színházak sorában elsőnek kell lennie a Nemzeti Színháznak, amelynek születése a magyar szellem újjászületésének nagy pillanata volt” – fejtette ki az MMA elnöke.

A 93 esztendős színháztörténész, Székely György szerint a Nemzeti Színház legnagyobb teljesítménye, hogy még mindig van, pedig még meg sem építették, már csata folyt körülötte. Felidézett a 175 évből három, véleménye szerint kiemelkedő évet, amelyeknek maga is része se volt az igazgató, Németh Antal munkatársaként. „1941-42-43-ban nyílt először lehetősége Németh Antalnak, hogy egy dinamikus színházat építsen ki. Szabadon alakíthatta az együttes jövőjét. Körülnézve Európában megújította a színház stílusát, ennek előfeltételeként kiegészítette a társulatot, jórészt vígszínházi színészekkel. A látványhoz új szemléletű díszlet- és jelmeztervezői gárdát alkalmazott, amelynek egyik kimagasló egyénisége a későbbi filmrendező, Fábri Zoltán volt” – mondta Székely György.

Megjegyezte: a köztörténeti háttér nem volt szerencsés, 1941-ben életbe lépett a harmadik zsidótörvény, Némethnek pedig védenie kellett művészeit. „Magyarország előbb a Szovjetuniónak, majd az Egyesült Államoknak üzent hadat, ilyen körülmények között működtetett nagyszabású, európai Nemzeti Színházat Németh Antal”.

A megemlékezésen Lengyel György tanulmányát Az ember tragédiája három korszakos rendezéséről (Paulay Ede, Hevesi Sándor, Németh Antal) Blaskó Péter olvasta fel. Részt vett a személyes emlékek felidézésében Perényi Balázs színháztörténész, Győrei Zsolt író, Fehér Ottó, a Nemzeti Színház volt ügyelője, Császár Angela és Kubik Anna színművész.