A vizesnyolcas
1998 a vitathatatlan áttörés éve volt Adam Sandler számára, amikor két kasszasikerrel került be hirtelen a hollywoodi elit klubba. A Nászok ásza még visszafogottabb eredményt hozott, de A vizesnyolcas az USA-ban már ellenállhatatlan volt. Érdekesség, hogy ez a film a tengeren innen szinte visszhangtalan volt, ami egyrészt mutatja a téma (amerikai foci) USA-specifikusságát, másrészt a színész relatíve ismeretlenségét a határokon kívül. A vizesnyolcas még csak mérsékelten közönséges darab volt, amelyben az egyszeri vizesnyolcasról – aki egy focicsapat mellett szó szerint vizes fiú – kiderül, hogy klasszis képessége van a sporthoz. Gagyinak gagyi, de még akadnak benne szerethető elemek.
Jack és Jill
Láttunk már olyat, hogy egy férfi nőnek öltözik be, és ez nagy ritkán még vicces is lehet (Aranyoskám, Mrs. Doubtfire), sőt olyan is megesett már, hogy valaki a saját ikertestvérét játssza el életszerűen (Adaptáció). Mégis, annyira kínos próbálkozást, mint a Jack és Jill, keveset lehetett látni az elmúlt években. A Jack és Jillben azt szánják viccesnek, hogy Sandlernek van egy saját maga megformálta lányikertestvére, aki rendkívül közönséges. S hogy ez még humorosabb legyen, a teljesen komoly Al Pacinónak éppen ez a „bárdolatlanság” tetszik, s szeret bele a „nőbe”. Utóbbi cselekményszál még kínosabb, mert igyekszik hitelesíteni egy minősíthetetlen bohóckodást, illetve kellemetlen feladat elé állítja az egykor nagy színész későbbi életrajzíróit. Az alpáriságon túl ez az egyik leggyengébb Adam Sandler-mozi, amivel ez idáig dolgunk volt, és hogy ezt mások is így látták, azt meggyőzően támasztja alá az is, hogy ízlésficamos rendezőnket legutóbb igencsak a szégyenpadra ültették az Arany Málnán.
A kismenő
A nézők közül feltehetőleg senkit nem érdekelt, de mi most érzelmi oldalról közelítjük meg A kismenőt, így eláruljuk, hogy ez a film bizony egy Frank Capra-mozi remake-je. Az 1936-os Váratlan örökség a fiatal Gary Cooperrel ráadásul klasszis darab, bár ez a legtöbb Capra-alkotásról elmondható. Ezért is meghökkentő, hogy Sandler szerényen ennek a filmnek futott neki, s készítette el 2002-ben saját változatát. Az ügyetlenkedés és bunkóság megmaradt, intellektus viszont nem szorult A kismenőbe. A történetben az egyszeri vidéki suttyó nagy örökségre tesz szert, s a nagyvárosi megpróbáltatásai közben kiderül, a józan paraszti ész alkalmasint többet érhet bármilyen tanultságnál. Már ha ezt bárki elhiszi Adam Sandlertől. A taplóságban jeleskedő férfit azért tömegek nézték meg, a kasszasiker után pedig senki nem kérdezte meg Hollywoodban, hogy érdemes volt-e Gary Cooper örökségét Sandler kezébe adni.
South Park, nyolcadik évad, 2. rész
Lehetne még szemezgetni a sandleri filmográfiából, de túl sok meglepő fordulatra, művészi titokra úgyse bukkannánk. Szóba lehetne persze hozni a Sátánkát, amiben egyes vélemények szerint mégiscsak aranyos, ahogy az alvilág urának debil kölkét alakítja ifjonti lelkesedéssel és ipari mennyiségű manírral hősünk, vagy a Ne szórakozz Zohannal című kínosan erőltetett akciófilm-paródiát. E helyett rendhagyó módon a South Park egyik remekbe szabott epizódját ajánlanánk, mivel abban tökéletes összefoglalóját kapja a néző a Sandler-féle filmek esszenciájának. Ebben a részben Cartman robotnak álcázza magát, és adott ponton csak úgy tudja elkerülni a lebukást, hogy filmesek egy csoportjának sikerfilmrecept-tippeket ad, amik nagyjából egy kaptafára készülnek, mint például: „Adam Sandler beleszeret egy nőbe, akiről később kiderül, hogy egy kutya”, vagy „Adam Sandler egy lakatlan szigetre kerül, ahol beleszeret egy kókuszdióba” stb. A szomorú igazság pedig az, hogy ezeken a filmötleteken akár maga Sandler is elgondolkodna...
Filmcsokor van még bőven!
