Az énekesnő vasárnap halt meg egy cuernavacai kórházban, ahol légúti és szívproblémái miatt kezelték – közölte barátja és életrajzírója, Maria Cortina.
A Costa Ricából származó, 14 éves kora óta Mexikóban élő és énekesi pályafutását csak harmincas éveiben kezdő Chavela Vargas – szakítva a katolikus ország elvárásaival – férfiruhában lépett fel, oldalán pisztollyal, erősen ivott és szivarozott. Hírnevét jellegzetes, szenvedéllyel teli hangon előadott mexikói folkdalokkal vívta ki, amelyek interpretációjában beépültek a mexikói zenei kultúrába.
Vargas nyolcvan albumot készített és meghatározó alakja volt a Mexikóvárosban a huszadik század közepén lezajlott művészeti forradalomnak. A művészpár, Frida Kahlo és Diego Rivera barátjaként gyakorta vendégeskedett házukban, és közel állt a spanyol íróhoz, Federico García Lorcához is.
Hangját több filmalkotás is megörökítette: szerepelt a Frida Kahlóról szóló, Frida című 2002-ben bemutatott filmben, és Pedro Almodóvar filmjeiben is énekelt.
Pályafutása során munkásságát számos díjjal ismerték el, Mexikóváros díszpolgárává választotta és megkapta a spanyol Katolikus Izabella Nagykeresztet. A Latin Lemezakadémia 2007-ben tüntette ki életművéért.
„Sohasem féltem semmitől, mert sohasem bántottam senkit. Mindig egy vén részeges voltam” – jelentette ki tavaly júniusban a tiszteletére rendezett mexikóvárosi koncerten.
Y si quieres saber de mi pasado (Ha meg akarod ismerni a múltamat) című, 81 éves korában megjelent önéletírásában vallott először nyíltan leszbikusságáról.
„Nem az bántott, hogy homoszexuális vagyok, hanem amit a fejemhez vágtak miatta, mintha ez valami bűn lenne” – írta.
Az énekesnő tavaly még dolgozott: új lemezt vett fel García Lorca verseivel, és kerekesszékben ülve fogadta az ünneplésére összegyűlt közönség ovációját. Mint akkor elmondta: megbékélt az életével, és örömmel fogadja a halált, ha elérkezik az ideje.
