Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. Szülei elvesztése után rokonok nevelték fel, húszéves korától szerepelt filmekben. 1939-ben már a legnépszerűbb svéd sztárok egyike volt, amikor eljátszotta az Intermezzo zongoristalányát, aki beleszeret az ünnepelt, házasságban élő hegedűművészbe. A film, de főként a főszereplő felkeltette Hollywood figyelmét, és még abban az évben leforgatták az angol nyelvű változatot. Ezzel megszületett az 1940-es évek legnépszerűbb színésznője, akinek friss, természetes északi szépsége elütött az amerikai filmcsillagokétól.
Máig legnépszerűbb filmje az 1942-ben készült Casablanca, amelyben varázslatos párost alkotott a sármos Humphrey Bogarttal, bár a pletykák szerint a valóságban ki nem állhatták egymást. Bergman ezután – az író Hemingway áldásával – megkapta álmai szerepét, Mariát az Akiért a harang szól filmváltozatában. Szerepéért Oscar-díjra jelölték, és Hollywood összes filmstúdiója a kegyeiért versengett.
Az Oscart először 1944-ben, a Gázláng főszerepéért vehette át: a pszichothrillerben olyan feleséget játszott, akit rablógyilkos férje az őrületbe kergetve akar megölni. 1946-ban készült a Forgószél, amelynek forgatásakor komoly nehézségeket okozott az a törvény, amely megtiltotta a három másodpercnél (illetve filmszalagon az ölelési manővert is beleszámítva 2 méter 15 centinél) tovább tartó csókot. A találékony rendező végül úgy döntött, hogy Bergman és Cary Grant tizenötször három másodpercig csókolózzon, a szünetekben pedig pár szót is válthattak egymással.
Miután a Diadalív és a Szent Johanna című filmje is hűvös fogadtatásra talált, Itáliába költözött, hogy Roberto Rossellinivel, az olasz neorealizmus legnagyobb alakjával, a Róma nyílt város rendezőjével dolgozhasson. A Stromboli című film forgatása közben egymásba szerettek, és a színésznő teherbe esett. A hír napvilágra kerülése derékba törte Bergman karrierjét, mivel papíron ekkor még egy svéd orvos felesége volt. Bár a válást gyorsan nyélbe ütötték és össze is házasodott a rendezővel, az amerikai közönség nem bocsátott meg színésznőnek, akinek filmjeit szabályszerűen bojkottálták a mozikban. Bergmannak fenékig kellett üríteni a keserű poharat: az új férjével készült filmek megbuktak, kapcsolatuk megromlott, és végül el is váltak.
Kevés hozzá hasonló formátumú sztár szenvedett ilyen sokat a hirtelen és tartós kegyvesztettségtől, de még kevesebben térhettek vissza olyan figyelemre méltó körülmények között, mint ő. 1957-ben az Anastasia című történelmi meséért megkapta második Oscar-díját, \"bűnei\" hivatalosan is megbocsáttattak. A filmezésen kívül fellépett színházban, sőt próbálkozott a televízióval is. Filmszerepeit a hatvanas években már erősen megválogatta, kimagasló alakítást nyújtott a Szereti ön Brahmsot? és Az öreg hölgy látogatása című filmben, valamint vénkisasszony fogorvos-asszisztensnőként a Kaktusz virága című vígjátékban.
Harmadik Oscar-díját 1974-ben kapta meg a Gyilkosság az Orient Expresszen című krimi epizódalakításáért – e teljesítményével az utolérhetetlen, négy Oscar-díjjal honorált Katherine Hepburn mögött egészen a legutóbbi időkig a második helyen állt a színésznők között, csak idén érte utol a szintén három arany szobrocskával rendelkező Meryl Streep. 1978-ban visszatért Svédországba és elvállalta az Őszi szonáta egyik szerepét – ekkor első és egyetlen alkalommal forgatott Ingmar Bergman rendezővel.
A hetvenes évek végén megtámadta a rák. 1982-ben még be tudott fejezni egy tévéfilmet Golda Meir izraeli miniszterelnök életéről, utolsó szakmai elismerését, az Emmy-díjat is ezért kapta.
Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, 67. születésnapján hunyt el Londonban. Három házasságából négy gyermeke született, ikerleányai közül Isabella Rossellini szintén filmszínésznő lett, amellett hosszú évekig a Lancome illatszercég sikeres modellje volt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!