A Nürnberg közelében fekvő városban, Sulzbach-Rosenbergben Johann Esais Seidel nyomdája önmagában is kultúrtörténeti érték, az 1700-as években itt nyomtatták a Felső-Bajorországban és Felső-Pfalzban eladott könyvek javát.
A felújított és kulturális célokat szolgáló üzemben találták meg 2008-ban a tangenszongorát, amelyről kiderítették, hogy Franz Jakob Späth és Christoph Friedrich Schmahl neves regensburgi hangszerkészítők műhelyében építették. A hangszerritkaság, hogy a mai zongora egyik, bár elfeledett elődje, különös hibridje a fortepianónak, csembalónak és klavikordnak. Fényes, csengő hangzását az adja, hogy a billentyűk lenyomásával fapálcikák pendítik meg a húrokat, ezért nevezik érintőzongorának is.
Ma összesen 20 példány található ebből a fajta hangszerből, amely bizonyosan a regensburgi manufaktúrából származik. Azt egyelőre nem igazolták, hogy Mozart játszott volna rajta, az azonban tény, hogy a Späth&Schmahl műhellyel a zeneszerző kapcsolatban állt. Georg Ott restaurátor szerint az 1700-as évek végén széles körben használták a tangenszongorát, körülbelül az 1820-as évekig.
A működőképes állapotba hozott hangszer igazi kincs – hangsúlyozzák –, amit a pénteken tartott és vasárnap megismételt bemutató koncertekkel is ki akarnak fejezi.
A tangenszongorának csak második virágkora volt Mozart és Haydn ideje, már Bach korában is létezett, fiának, Carl Philipp Emanuel Bachnak a billentyűs műveit ilyen hangszeren vette lemezre Spányi Miklós a közelmúltban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!