A TR Warszawa 2008: Macbeth című előadása megdöbbentő lengyel változatot kínál Shakespeare Skóciában játszódó drámájára az EIF hatalmas új színházában, Edinburgh nyugati külvárosában. Grzegorz Jarzyna, a hagyományokat félresöprő rendező hasonlóságokat talál a Macbeth cselekményének gyilkosságai és háborúja, illetve a mai közel-keleti mészárlások között.
„Nagyon különös, hogy magatartásunk mit sem változott oly sok évszázad alatt. Shakespeare meglátott valami egyetemeset az emberi lényekben, abban, ahogy a különböző helyzetekben viselkednek, az emberi ösztönökben. Mélyen belelát az emberi természetbe, általános jellegzetességeket mutat be, ezért gondolom, hogy ma is időszerű” – fejti ki a rendező. A darab színhelye egyaránt lehet a Csecsenföld vagy a Balkán, Bejrút vagy Bagdad. Shakespeare szövege lengyelül hangzik el, angolul pedig vetített feliratokon követhető.
Joyce MacMillan, a Scotsman kritikusa megjegyzi: a három szinten játszódó produkció olyan kiterjedt, hogy „bizonyos értelemben már nem is élő színház, hanem egyfajta IMAX-installációvá válik”. A realisztikus csatajelenetekben puskák ropognak és ágyúk dörögnek, még a brit hadsereg három ejtőernyőse is részt vesz az akcióban. A kritikus fontosnak tartja Jarzyna Shakespeare-értelmezésében azt a gondolatot, hogy „a high tech világában is bőven akadnak Macbethhez hasonló hadurak, továbbá hogy azok, akiket híveik dicsőítenek a háborúban végrehajtott kegyetlen gyilkosságaikért, nem fognak egykönnyen leállni akkor sem, amikor a csata véget ér”.
Szuzuki Tadasi japán rendező ötcsillagos kritikákat kapott az edinburgh-i King\'s Theatre színpadán bemutatott Oresztészre várva: Elektra című produkciójáért, amely Euripidész ókori görög szerző darabjának cselekményét egy elmegyógyintézetbe helyezte át. Shakespeare híres mondatát a színházról Szuzuki szintén kórházba ülteti át: „Kórház az egész világ és rab benne minden férfi és nő – ez színházi munkám alapgondolata” – írja a rendező a művet bemutató füzetben.
Szuzuki Euripidész darabjának Hugo von Hofmannstahl osztrák szerző által Max Reinhardt számára adaptált, 1903-ban Berlinben bemutatott változatát dolgozta át. Az adaptáció központjában Elektra áll, aki testvérétől, Oresztésztől megköveteli, hogy álljon bosszút anyjukon, Klütaimnésztrán apjuk meggyilkolásáért. A cselekmény görög amfiteátrum helyett egy japán pszichiátrián zajlik, a kórus kerekes székes elmebeteg rabokból áll, a ritmust az ütőhangszeres Takada Midori dobja szolgáltatja.
Mark Fisher, a Scotman kritikusa méltatta a címszerepet játszó Ju Dzsong Bjun koreai színésznő „kényszerítő Elektra-alakítását”, Nato Csieko Klütaimnésztráját pedig „az erkölcstelen önigazolás óriásának” nevezte. A beszélt szöveg japán és koreai, angol vetített felirattal. Fisher szerint a rendező tökéletesen kézben tartja a társulatát. „Mintha minden lélegzetvételt, a pulzus minden remegését, minden gesztust és minden szótagot a legnagyobb hatás kiváltására koreografált volna” – írja Szuzukit méltatva a skót kritikus.
