Aki Agnes Varda klasszikus filmjeit keresi a folyó mentén, megtekintheti őket, és az sem csalódik, aki II. Ferencnek, Bretagne utolsó hercegének a nyomát keresi: a XVI. század óta ott pihen márványpárnáin, angyalok, kutyák és kimérák, mesebeli szörnyek vigyázzák álmát. Jean Nouvel, a talán leghíresebb francia építész viszont hús-vér valóságában tűnik fel, Laetitia Casta, a korzikai sellő, a híres modell is ott hajózik a Saint-Félix-csatornán. Daniel Buren optikai- és konceptművész karikái pedig a londoni olimpiai játékokat idézik.
A Le Figaro című lap tudósítása szerint a város mindig is vonzotta az írókat, a művészeket Jules Verne-től, a népszerű tudományos-fantasztikus írótól Jacques Demyig, a franciák kedvelt filmeséig, André Breton szürrealista költőtől egészen Julien Gracqig, az ő lelkes hívéig, a francia irodalmi élet elszánt ostorozójáig, aki azzal is irodalmi hírnévre tett szert, hogy elveihez híven az irodalmi elit által neki ítélt legrangosabb elismerést, a Goncourt-díjat sem volt hajlandó átvenni. Néhány név azonban legfeljebb a paletta szélességét érzékeltetheti, mert arra a párizsi újságban sincs elég hely, hogy maradéktalanul ismertesse a fesztivál 40 különböző fejezetét és az eseményeinek helyet adó 27 kulturális színhelyet.
A Nantes-i utazásra érkező számára a nagysebességű vasút pályaudvarán kezdődik a program, amelyet valahogy úgy járhat végig, mintha Jancsi és Juliska elszórt kavicsait követné az erdőben: a legkülönbözőbb rendezvények és látványosságok szegélyezik az útvonalat, amely a Loire deltájáig vezet.
A folyó és az óceán találkozásánál Huang Jung Ping kínai kortárs művész óriási Tengeri kígyója látható, Saint-Nazaire-től 2 kilométerre pedig a geometrikus témájú műveiről ismert svájci Felice Varini Suite de triangles című, régi raktártetőkre festett piros háromszögsora tekinthető meg. Nantes egyike a legszebb városoknak a maga 16 híres történelmi épületével, a fesztivállal azonban modern, ökologikus, játékos hellyé vált.
A Place Royale terének nevezetes szökőkútját mesterséges hegy falta fel az utazás keretében, a Block Architectes építészkollektíva jóvoltából, az argentin Leandro Erlich pedig azzal szórakoztatja a látogatókat, hogy egy mechanikus karra hamis épülethomlokzatot erősített. A Bretagne-torony tetejére Jean Jullien álnaiv gyermekes rajzaihoz lehet felmászni, Krzysztof Wodiczko lengyel művész és Julian Bonder építész pedig 2000 emléklappal idézi fel a Nantes városából Afrikába és Amerikába indult rabszolga-kereskedő hajóexpedíciókat, illetve a rabszolga-kereskedelem elleni mozgalmak történetét.
Ezt a kétévente megrendezett művészeti odüsszeiát kevesen képesek egymaguk végigjárni, jobbára csak csemegézni lehet a rengeteg látnivalóból és eseményből. Kiállítások mutatják be a város különböző nevezetességeinek, gyönyörű katedrálisának, a bretagne-i hercegek várának történetét, és különc kortárs művek is sokasodnak a tereken. Az osztrák Erwin Wurm felfújt hajókkal és házakkal kelt feltűnést, a vásárok hangulatát idézi Nagy elefánt nevű köpködő elefántja. Aki tudományos ismeretekre vágyik, az a városépítészetről és a városfilozófiáról rendezett szemináriumon vehet részt.
Nantes a bretagne-i hercegség fővárosa volt mindaddig, amíg a történelmi tartományt a XVI. században be nem kebelezte a francia királyság, ekkor Rennes került előtérbe. Idén viszont a ma mintegy 300 ezer lakosú város eddigi polgármestere, Jean-Marc Ayrault lett Franciaország miniszterelnöke, a Nantes-i utazás fesztiválján túl ez is ráirányította a figyelmet a történelmi városra: érdemes odautazni.
