A tervek szerint szeptember 10-én kellett volna a Tudom, én voltam című kötetnek megjelennie, de a nyomda költözése miatt csak október 8-án jön ki 150 ezer példányban a Burkina Fasó-i Operafalu alapítójának naplója. Az új dátum egyéves évfordulója annak, hogy az Operafaluban megkezdte működését a művészeti iskola.
A könyv beszámol Christoph Schlingensief oberhauseni gyermekkoráról (a szülőváros egyébként ezen a nyáron utcát nevezett el a rendezőről), szól a filmes projektekről, a berlini és a bécsi művészeti életről, és nem utolsósorban bayreuthi tapasztalatairól, ahol Parsifal-rendezése – még Wolfgang Wagner igazgatása idején – nagy feltűnést keltett.
A Berlini Állami Operaház 2010-es nyitóelőadását már nem vállalhatta, ahogy budapesti munkáját, Nono Türelmetlenség című operájának színrevitelét sem, mert a tüdőrák – amelynek stációit is rögzítette filmen és a naplóban – augusztusban elvitte.
A nyugat-afrikai Burkina Faso fővárosa, Ouagadougou mellett lévő Operafaluban a művész elképzelése szerint iskola, kórház, színház és a művészek számára szállás működne. A projektből egyelőre a művészeti iskola valósult meg: a 2011 októberében megnyílt intézményben az olvasáson és íráson kívül hangszeres zenét, éneklést, képzőművészetet és filmezést is tanulhat 50-50 afrikai fiú és lány – a cél az, hogy elsajátítsák a művészi függetlenség kifejezését.
Ezzel még csak az építkezés első része fejeződött be, de az iskola már jól mutatja, hogy a tervezett négy nagyobb és több kis objektumból álló telep, a művész víziója miként ölt testet. Betegszoba, műhelyek és raktárak, lakóházak, panziók, étkezde, irodák, kávézó, próbatermek és egy csiga alaprajzú fesztiválpalota létesül a következő két ütemben.
Az Operndorf (Operafalu) alapkövét még Christoph Schlingensief életében, 2010 februárjában tették le.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!