A bohém, őrült lábbelik mestere

Anna Zaboeva a Pleasemachine márka megszállott tervezője Szibériát maga mögött hagyva Budapesten találta meg az útját.

A Wesselényi utcai bolt már szerves részévé vált a környéknek. Anna Zaboevát és hű társát, Rogert, a bearded collie-t nincs, aki ne ismerné errefelé. A Siberia Shoe Shop nem csak cipőüzlet, találkozóhely is. A kemény munka mellett zajos társadalmi élet zajlik: haverok, művésztársak adják egymásnak a kilincset; sőt, Annáék a szomszédos cipészmesterrel is kisegítik egymást.

Anna karakán egyéniség, akinek mindenről megvan a maga véleménye, amit nem is rejt véka alá. Talán ennek is köszönhető sikeres pályafutása. Önszántából, elég fiatalon szakadt el családjától, mindent saját maga teremtett meg.

Anna Zaboeva 1984-ben született Szibéria keleti részén, a Bajkál-tó környékén. Hazájában textilmérnöknek és filmrendezőnek tanult, de valahogy nem érezte egyik helyen sem jól magát, otthon sem volt az igazi. Aztán egy magánéleti válság miatt fogta magát, otthagyta szülőföldjét, és nekivágott a világnak. Filmes tanulmányai révén elkeveredett a győri Mediawave-re, ahol egy csapásra beleszeretett Magyarországba. Ahogy ő mondja, a multikulturális közeg az, ami nagyon megtetszett neki itt, és pár hónap alatt meg is tanult magyarul. A fesztivál után visszament ugyan Szibériába, de nem bírta sokáig. Autóstoppal érkezett vissza, immár Budapestre, öt évvel ezelőtt épp újév napján. Ezzel együtt valami egészen új dolog kezdődött el az életében. – Budapest Európa közepe: emberi a közeg, van íze, szaga, ami más városokban egyre kevésbé található meg. De nagyon szeretem az európai nagyvárosok közelségét is, ez a munkám szempontjából is fontos – mondja.

Kezdetben Oroszországban sugárzott tévéműsorok szerkesztőjeként dolgozott, végül ösztöndíjasként egy évet járt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, a cipőtervezés lett a szakiránya. De valahogy nem volt számára igazi a képzés, egy év kevésnek bizonyult, így inkább a gyakorlatban próbálta megismerni a szakmát: felkereste a város cipészmestereit, tőlük tanulva meg a legapróbb fogásokat. Saját elképzelései alapján kezdett el cipőt készíteni, amelyek persze nem mindig úgy sikerültek, ahogy várta – tapasztalatszerzésnek azonban mindenképp jó volt.

Anna először csak hobbiból készített cipőket, végül barátai biztatására csinált egy online shopot, ahol az első pár lábbelit árulta. Óriási meglepetés volt számára, hogy rögtön lecsapott rá egy olasz lány. Ezen felbuzdulva folytatta a munkát, majd sorra jöttek a megrendelések. Magyarországon akkor még hosszú ideig senki nem ismerte, viszont nemzetközi szinten elismert tervezővé vált. A világ számos országából van megrendelője, erős törzsvásárlói közönsége alakult ki New Yorkban, Londonban, Moszkvában, Barcelonába; sőt Berlinben, Pozsonyban és Ljubljanában viszonteladókra is talált. Amióta Anna elkezdett cipőt alkotni, már több ezer pár talált közülük gazdára.

Itthon először a Rottenbiller utcában nyitott showroomot, azonban sok vásárlót veszítettek, mert nem volt ewléggé frekventált helyen az üzlet. Végül átköltöztek a Wesselényi utcában lévő utcafronti boltba. A Siberia Shoe Shop nevű boltot, amely műhelyként is funkcionál, Donne Kittivel közösen nyitotta meg.

Eleinte Anna korábban még egyedül készítette a cipőket, mostanra, a számos megrendelésnek köszönhetően, már saját teammel dolgozik. Felvásárolta egy csődbe ment gyár kaptafáit, a textilek egy részét is hasonló módon szerzi be. Mivel imádja a lomtalanításokat, rengeteg olyan anyagra bukkan, amit a cipőinél szívesen felhasznál.
A lábbelik egyedi megrendelésre és valódi bőrből készülnek, s Anna gyakran kombinálja a bőrt az újrahasznosított anyagokkal, főleg a minták miatt a retró hatás kedvéért.

Az agilis tervező kiaknáz minden lehetőséget: a maradék anyagokból munkatársaival együtt készítik a táskákat, a karkötőket, az öveket, vagy épp bokadíszt. Így cipőkhöz passzoló kiegészítőkkel még színesebbé lehet tenni bárkinek a ruhatárát. Ráadásul Anna segíti azokat a kortárs művészeket is, akikben lát fantáziát: tőlük veszi meg az ékszereket, kiegészítőket, amelyeket saját boltjában értékesít. Mindkét fél jól jár. Most épp egy hetvenéves bácsi sörös dobozokból készült fülbevalóit árulja.

– Magyarorszagon sok jó új tervezőt látok, kíváncsi vagyok, hogy hosszú távon mennyire lesznek kitartóak. Egy brand felépítéséhez kitartásra és rengeteg lemondásra van leginkább szükség. A befektetett energia, ha jól tesszük a dolgunkat, megtérül. Sokan képtelenek ezt kivárni, és a tervezők nem elég motiváltak. Az, hogy két táskát legyártott valaki, még nem jelent semmit – vélekedik Anna a hazai dizájnéletről.

A fő profil persze a cipő: a Pleasemachine márka nem követi a tömegdivatot: nincs klasszikus értelemben vett téli-nyári kollekciójuk, de két egyforma cipőt sem igazán találni, maximum csak abból készítenek több párat, amelyre nagy az érdeklődés. Megvannak az alaptípusok és az anyagminták, ezekből válogatva bárki megtervezheti a saját topánját. Nemcsak nők, de férfiak is szép számmal vásárolnak Annától, és vannak, akik barátjuknak rendelnek ilyet születésnapi ajándék gyanánt, de volt olyan törzsvásárló, aki az esküvői cipőjét is Annával készíttette el. A Pleasemachine cipők egyszerre extravagánsak és minimalisták, őrültek és letisztultak. Ironikusak és harmonikusak.

– A cipőkészítés az életem, a szenvedélyem, mindenem. Állandóan kísérletezem, kutatom, fejlesztem a technikáimat. Imádok anyagokkal kíséretezni, felmérni a határaikat, megismerni a képességeiket – vallja a tervező.

Itt megtalál minden korábbi tervezőportrét.