Hogy játszunk még a címmel: unalomban az akció – ennyi a film, nem sokkal több. A gyorsba’ megcsinált, összecsapott moziba jutott azért itt-ott látványosabb jelenet, de az egész film hangulata olyan, mintha egy Bourne-rajongó filmszakkörös kamasz valami csoda folytán valódinak látszó színészekkel (eddig ilyennek gondoltunk például Edward Nortont) forgathatta volna le a saját Bourne-utánzatát.
Jeremy Renner megbízhatóan izzad ...
Még szerencse, hogy Matt Damon nem akart részt venni ebben a bohóctréfában, így legalább az ő korábbi tündöklésére a szerepben jó szívvel emlékezhetünk vissza. A helyette csatasorba állított Jeremy Renner viszont hiába nyilatkozta azt korábban, hogy a figurában és az egész Bourne-univerzumban rejtőző – és az ügynökös-üldözős filmektől némiképp szokatlan – szomorúság fogta meg, ebből az összetettségből nem sokat sikerült a vászonra vinnie. Izzadni megbízhatóan tud, de ha ezt az alakítást szánta belépőnek az A kategóriás hollywoodi sztárok klubjába, akkor talán nem is volt indokolatlan, hogy eddig parkolópályán döcögött a karrierje.
Szóval a film nyomokban tartalmaz Bourne-ös elemeket – már ha a „szorul a hurok”, illetve a „fogy az idő” dramaturgiát, meg a lakásokban zajló kíméletlen bunyókat ilyennek tartjuk –, ám hiányzik nem csupán a korábbi filmek kissé egzaltált kamerakezelése, hanem a valódi feszültség is. De legalább garantált a folytatás, hiszen ebben a részben szinte semmi nem zárul le és semmi nem kerül a helyére.
...ettől viszont még büntet, annyira unalmas
Azt már ugye eddig is tudtuk, hogy az amerikai kormány nagy titokban, dollármilliókat feccölve a projektbe mindenféle emberfeletti képességekkel rendelkező ügynököket hozott annak idején létre. Csak hát aztán jött a Bourne, és három részen át hozta rájuk a frászt azzal, hogy majd jól lebuknak miatta. Na, ebben a filmben is valami hasonló történik – vagyis ez a szál folytatódik –, ami azoknak, akik látták az előzményeket, kissé álmosító. Aki meg nem látott egy részt sem, az nem tudom, mégis mit élvezhet abban, hogy a Renner játszotta Aaron Cross ügynök megmenti a titkos kormánylaboratóriumban dolgozó – természetesen csinoska – doktornő életét, aki korábban őt is kezelte, ami azt jelentette, hogy telenyomta mindenféle kemikáliákkal a gonosz háttéremberek sötét terveinek megfelelően.
Így lett – Bourne-höz hasonlóan – Cross is egy fizikailag és szellemileg is kimagasló emberpéldány. Ám ahogy lenni szokott, a sötét erők rettegni kezdenek, hogy lebukik a hosszú évek alatt csinosítgatott szuperügynök-fejlesztési terv – többek között egy Youtube videó miatt (!) – ezért úgy döntenek, hogy kivonják a már aktív ügynököket, és felégetik a legapróbb nyomokat is maguk után. Ezért lesz majdnem kétszer egymást után merénylet áldozata a csinos doktornő, akit a jobb sorsra érdemes Rachel Wiesz alakít, és akit – mint már az elhangzott – Cross egy valóban látványos házban egy tömegmészárlós jelenet során kiragad az elmúlás karjaiból.
Ez volt egyébként az egyik jó jelenet a kettő közül, a másik meg az, amikor a laborban akarják eltenni a nőt láb alól, de attól kezdve, hogy hősünk védelmezi, már csak a kínosan hosszúra nyúlt, pörgősnek szánt, mégis semmitmondó jeleneteket sorjáznak a vége feliratig.
A legnagyobb baj, hogy egészen tét nélküli a film. Hiába néz nagyon csúnyán például Edward Norton, mint gonosz háttérmanipulátor, valahogy nincs miért szorítani a menekülő párosnak. Az meg már egyenesen érthetetlen, hogy amikor a gonosz machinátorok a bűvészkalapjukból előrángatnak egy még szuperebb ügynököt – akit ezek szerint arra tartogattak, hogy a nem annyira szuper ügynököket is legyen valaki, aki megölje, szóval már érteni vélem, hogy miért falja fel az USA költségvetését a mindenféle katonai kiadás – akkor ez az ügynök kábé 20 perces motoros üldözéses jelenet után a doktornő egyetlen jól irányzott rúgásától úgy elterül, mint egy krumplizsák.
És most már tényleg kijelenthető: az agyatlanul odatett autós- és motoros üldözési jelenetek olyanok a filmművészet számára, mint a progresszív rockzenekarok gitárszólói: feleslegesek, manírosak, unalmasak, és közben még a sör/pattogatott kukorica is hiába melegszik fel/hűl ki.
(Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 135 perc, 2012. Forgalmazó: UIP-Duna Film)
