A láthatatlan rémület az igazi félelem
A hetvenes években egy olasz hangutómunka-stúdiójába érkezik meg egy brit hangmérnök, aki darabolós horrorfilmek hangmunkálataiban működik közre. Miközben az utószinkronban a hölgyek vég nélkül sikoltoznak a mikrofonba, dinnyét szeletelnek, akváriumban káposztát mosdatnak, s a legkülönfélébb eszközökkel idézik elő a rémfilmek irritáló hangjait. A hangmérnököt mind jobban hatalmába keríti a pánik és a paranoia, s egy egész összeesküvés-elméletet kreál a rémségek hatására saját életébe és a stúdióba. A Berberian Sound Studio a láthatatlan rettenetet a hangok és a néző fantáziája segítségével kívánja megeleveníteni. Akár korhatár nélküli is lehetne Peter Strickland filmje, amelybe egyetlen zsigeri képsor sem került, ám a tehetséges rendező a film eszköztára segítségével tökéletesen imitálja a legvéresebb képsorokat is. A hangok és erős képzettársítások adják a film atmoszféráját, intenzitását, feszültségét. S ha valakit a rettegés fog el, ne szégyellje, a Berberian Sound Studio ékes példája a kevesebb néha több elvének. Amit napjaink horrorfilmesei elfelejtenek, azt Alfred Hitchcock egykoron még tökéletesen tudta: a mester úgy fogalmazott, a zsigeri élmények nem borzongatnak, hanem elborzasztanak, miközben sokkal jobban félünk a láthatatlantól, az ismeretlentől.
Ezt a nagy igazságot tapasztalhatjuk meg a nap mint nap futószalagon érkező zsigeri horrorfilmek dömpingjét szemlélve, ahol a néző már akaratlanul is felnevet a zsigereléseken, mert minden valószerűséget és realitást átlépnek a képsorok. Strickland ebben jó nyomon jár, hiszen nem adna többet filmje, ha mutatna is valamit a nevezett olasz horrorrémségekből. Más kérdés, hogy elég-e a nézőnek egy egész játékfilm hosszban, hogy a kulisszák között kóvályoghat. Mert hiába a korai David Lynchet, Roman Polanskit és Francis Ford Coppola Magánbeszélgetések című remekét megidéző utalások, a játékfilmnyi időt nem tölti ki a történet. Az ismétlődő képsorok, az újra és újra felvillanó „Csendet” lámpa, a sikoltozó szinkronhangok és a változatos diegetikus hangkeltés izgalmas, de leginkább csak keret egy lehetséges filmtörténethez. A Berberian Sound Studióban viszont az óvatlan próbálkozások ellenére a hangkeltés a cél, nem pedig eszköz valami létrehozására. Ezért a néző magára maradva, tanácstalanul mereng, de hiába várja, hogy egy következő szintre ugorjon a mozi. Az idei CineFesten a zsűri megosztott díját nyert alkotás így olyan fesztiválfilm marad, ami elsősorban a filmtörténet iránt fogékonyak számára érdekes.
(Berberian Sound Studio, színes, feliratos, angol film, 2012, 92 perc. Rendező: Peter Strickland. Forgalmazó: Cirko Film.)
