Kitárta kapuit a Mesemúzeum

Mesébe illő házzal, kalandra csábító belső terekkel hozza közel a gyerekekhez a történetek és az irodalom varázsát a hamarosan megnyíló Mesemúzeum.

Csak úgy a sajtótájékoztató felénél ébredtem rá: az, hogy a gyerekek méretére készült apró székek egyikén ülve hallgatom az asztal mögött magasodó „néniket”, már-már az óvodai csendespihenőt megelőző mesélés élményét idézi. Bealudni azért nem aludt be senki, kár is lett volna, hiszen ez esetben nem hatott üres frázispufogtatásként a többször is elhangzó kijelentés: ilyen intézményre még nem volt nálunk példa (más országokban már igen, lásd keretes írásunkat). De akit a szavak nem győztek volna meg esetleg, az a háttérből hallatszó, szűnni nem akaró gyerekzsivajból rá kellett, hogy ébredjen: a célközönség magáénak érzi a helyet. Amelyet soha jobbkor be nem mutathattak volna: 2005 óta szeptember 30-a már nemcsak Benedek Elek születésnapja, hanem a magyar népmese napja is. (Az ünnepnap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok – a mesével foglalkozó szakemberek – a gyerekekkel együtt ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.)

A vers az, amit mondani kell – a történet szerint így felelt Kányádi Sándor kérdésére az egyszeri falusi kisiskolás. Ez a gyönyörű meghatározás a mesére, ha lehet, még inkább érvényes, és nem véletlenül: a költészet és a történetmesélés kezdetben mindig közösségi élmény volt. A Döbrentei utca 15. szám alatt található, október 2-án megnyíló Mesemúzeum zegzugos terei, rafinált meseerdője és meghitt kuckói segítségével immár bárki felfedezheti a történetmesélés és az írott szó varázsát – vidám és játékos környezetben, interaktívan. Az önmagában is mesebeli küllemű ház – ami a bejáratánál maga is mesébe kezd, szórakoztató installációk segítségével elregélve saját történetét – felújítását a Budavári Önkormányzata vállalta magára – közel 240 millió forintot invesztálva a projektbe –, míg szakmai programját és arcélét a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai alakították ki.

Kányádi Sándor nélkül egyébként ezt a vállalkozás nem jöhetett volna létre. Az épülettől nem messze lakó költő álmodta ugyanis a helyszínre a magyar népmesének és a mesekultúrának szentelt intézményt. Közel Benedek Elek szobrához, ami szintén Kányádi kezdeményezőkészségének köszönhetően emlékeztet a magyar népmese nagy gyűjtőjére. Minden mesében kötelezően vannak jelen a kihívások, ez esetben nyilván az anyagiak jelentették a hétfejű sárkányt. A kiállítás létrejöttét az Emberi Erőforrások Minisztériuma Alfa pályázata tette lehetővé. Ahogy Hammerstein Judit, kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár a nyitó sajtótájékoztatón elmondta: a pályázat segítségével sikerült olyan közösségi teret létrehozni, ami visszaadja a mesélés intimitását, közösségi élményét.

Nemzetközi példák

A világ számos pontján találni a Mesemúzeumhoz hasonló, sikeresen működő intézményeket – bár ilyen hangulatos kis házikóval kevés dicsekedhet. A budapesti Múzeum koncepciójának kialakításakor többek között a berlini Labyrinth Museum szolgált példaként. A nagyszabású német múzeum honlapja tanulsága szerint komoly és többrétű tevékenységet folytat, állandó és nagyszabású tematikus kiállításokkal, mint amilyen a  Cornelia Funke gyerekkönyveinek világát feldolgozó tárlat. Az angliai The Roald Dalh Museum is hatással volt a magyar koncepcióra, a híres író életművét feldolgozó múzeum feltűnően nagy hangsúlyt fektet a ma már elengedhetetlen interaktivitásra és játékosságra. Az 1990-ben elhunyt szerző élete így élményszerűen elevenedik meg aktuális olvasói előtt, akik még kedvenc foteljába is beleülhetnek.

E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója kihangsúlyozta, hogy a szakmai munka alapját a PIM dolgozóinak szakértelme, és nem utolsó sorban hatalmas gyűjteményének – többek között 140 ezres könyvtári állományának – a témához kapcsolódó értékes darabjai jelenthetik. Kiemelte továbbá, hogy a most nyílt múzeum sokat tehet az olvasás és az irodalom elfogadtatása érdekében, illetve utalt a múzeumpedagógia tapasztalatok fontosságára, amivel kapcsolatban igazán nincs oka szégyenre az által vezetett intézménynek, hiszen csak 2011-ben nyolcszáz pedagógiai foglalkozást tartottak körülbelül 14 ezer gyereknek.

A szakmai programot a múzeum részéről megálmodó Helmich Katalin röviden vázolta a múzeum működését. Az intézmény három, egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő egységből áll. A fogadótér alkalmas gyerekelőadások megrendezésére, különféle produkciók bemutatására, és itt zajlanak majd a kreatív műhelyfoglalkozások is. A „Magyar tündérmese világa” című állandó kiállítás valójában egy zegzugos erdei kalandpark, ahol mindenféle akadályok leküzdése után juthatunk el az üveghegytől az áhított felekirályságot jelképező trónig.

A Mesemúzeum időszaki kiállításoknak is helyet ad majd, jelenleg a magyar mesegyűjtés első száz évéről szóló kamarakiállítás tekinthető meg. Számítani lehet meghívott vendégek felbukkanására is, október 13-án például Marék Veronikát faggathatják apró olvasói. De számos egyéb remek elfoglaltságra nyújt lehetőséget a programterv szerint az épület a kincskereséstől a közös illusztrálásig a lerongyolódott könyvek együttes erővel történő rendbehozataláig. Vagy elég „csak” a rendszeres délutáni meseolvasásra gondolni. Az intézmény máris büszkélkedhet együttműködő partnerekkel, többek között a legnagyobb hazai gyerekportállal, az Egyszervolt.huval sikerült szorosabbra fűzni a viszonyt, a Pozsonyi Pagony kiadó pedig minden kötetéből felajánlott egy-egy példányt, úgyhogy az ide betévedő pedagógusok és szülők a kortárs meseirodalmi kínálat jelentős részéről is átfogó képet kaphatnak. A tervek szerint a Múzeum hetente három alkalommal várja az iskolai csoportokat, a családi napok és a különféle műhelyek pedig remélhetőleg hamarosan egyre több családi program tervezésénél jönnek majd számításba.