Maja világvége: hamarosan kiderül az igazság

Tényleg itt a világvége? Hihetünk a maja jóslatoknak? A Néprajzi Múzeum rendhagyó előadás-sorozata kapcsán Gyarmati János muzeológust faggattuk.

– Népszerű témát választott, de az előadás-sorozat programját olvasva nehéz lenne bulvárszagúnak titulálni a vállalkozást. Népnevelő szándék is áll a háttérben?
– Aki most találkozik először a maja világvége-témával, könnyen lehet, hogy magáról a maja kultúráról nem tud semmit. Minthogyha egy óceániai bennszülött a kereszténységről csak annyit tudna, hogy Krisztust keresztre feszítették, de magáról a keresztény kultúrkörről semmit, és ez alapján az egyetlen információ alapján akarná elképzelni azt. El kell magyarázni a hátteret, például, hogy milyen volt a maják időszámítása, miért kezdtek őrült módon kiszámolni mindent – és bár ez utóbbira nincs biztos válasz, de azért próbálok majd rá magyarázatot adni.

Rendhagyó ismeretterjesztésre vállalkozik a Néprajzi Múzeum: az Itt a vége! Vagy mégsem? Az ősi maja civilizáció és a világvége címmel meghirdetett előadás-sorozat szeptember 12-én veszi kezdetét.

A múzeum számos kincset rejt, a raktárak mélyén többek között egy termetes kőoszlop, egy maja sztélé is pihen. Ilyen oszlopokból számosat lehetett találni az egykori dél-amerikai civilizáció területén, aminek komoly oka volt.

Ahogy Gyarmati János, az Amerika-gyűjtemény muzeológusa lapunknak elmondta, ez a rejtélyes kultúra valami oknál fogva az időszámítás, az események feljegyzésének megszállottja volt. De nem ez az egyetlen titok, ami körülveszi őket: tudományosan és kulturálisan is páratlanul gazdag civilizációjuk látszólag minden ok nélkül omlott össze a IX. század környékén, a spanyol hódítók már csak a dzsungel által birtokba vett hatalmas egykori városok romjaira csodálkozhattak rá.

Ennek ellenére sok mindent tudunk a világképükről, a teremtésmítoszaikról, az írásukról és arról is, miért gondolták azt, hogy 2012 legvégén jön el a világvége. Többek között ezekről fog előadást tartani Gyarmati János – aki több mexikói és bolíviai kutatóprogramot vezetett már – a következő hónapok során. A szemléltetéshez, az elmondottak illusztrálására a Múzeum gazdag gyűjteménye lesz majd segítségére. A vállalkozó kedvű érdeklődők december első felében – közvetlenül a beígért apokalipszis előtt – körutazás is tehetnek mexikói és guatemalai maja városokban.

Az előadásokkal kapcsolatos praktikus információk (időpontok, az egyes előadások témái) megtalálhatók a Néprajzi Múzeum honlapján.

– Mitől lett ennyire népszerű a maja világvégejóslatok témája?
– Azért választottuk ezt a témát, mert több figyelem fordul mostanában a majákra. Természetes dolog, hogy az embereket érdekli a világvége, erre már láthattunk számos példát. Igaz, a legtöbb világvégejóslat elég légből kapott volt. Persze mindegyik hivatkozott valamire, ha másra nem arra, hogy ezredforduló jön, és történnie kell valaminek. Ehhez képest a maja jóslatok esetében mégiscsak van valami konkrétum, hiszen valakik valamikor megmondták, hogy most valaminek vége lesz. A maják esetében az a speciális helyzet állt elő – hasonló nincs is igazán a világtörténelemben –, hogy ismeretlen okból az időszámítás megszállottjaivá váltak úgy kétezer évvel ez előtt. Mindent rögzíteni, datálni akartak. Hatalmas kőoszlopokat, vagyis sztéléket helyeztek el a városok főterén – ezekből egyet a Néprajzi Múzeum is birtokol –, amiken a királyok eldicsekedtek a tetteikkel, a győztes csatáikkal. De ezzel sem elégedtek meg, az adatokat mindenféle tárgyakra, például az edényekre is ráírták.

– Más népek is rögzítették a számukra fontos eseményeket.
– Persze, a magyar középkori oklevelekre is ráírták a kiállításuk dátumát, de ennek elsősorban praktikus oka volt, hogy lehessen tudni, mikor történt az adásvétel. A maják esetében viszont egy sokkal mániákusabb dologról van szó. Kialakítottak egy nagyon bonyolult időszámítási rendszert. Ebben vannak számunkra is ismerős elemek: a ciklikus hetek, a hónapok és az évek náluk is felfűzhetők egy lineáris vonalra – ahogy például mi is Krisztus születéséhez mérjük az idő haladását –, majd ezekből összeállt több nagyobb periódus. Közülük a világvége jóslat szempontjából a legfontosabb egy kb. négyszáz éves periódus, a bak’tun. Ebből telik el most december 21-én tizenhárom, azaz több mint 5100 év a világ kezdete óta. A maják egymás után ismétlődő világokat képzeltek el, a mostani, amiben élünk, a negyedik vagy ötödik ilyen valaha létezett világ, a korábbiak valamilyen okból, mondjuk egy özönvíznek vagy tűzvésznek köszönhetően, egyszer csak véget értek. Ezek alapján a „tapasztalatok” alapján vélekedhettek úgy, hogy ez a világ is el fog pusztulni. A mai, miszticizmusra kihegyezett hangulat ez esetben tehát tud találni valami konkrétumot. Ráadásul egy önmagában is titokzatos, rejtélyes módon eltűnt civilizáció számításairól beszélünk, ezért is van ez a felfokozott érdeklődés a téma körül. Hiszen a maja civilizáció teljesen váratlanul hanyatlott le, eltűnt, mígnem a spanyol hódítók, majd a nyomukban járó felfedezők a dzsungel által benőtt dombok alatt rá nem bukkantak a nyomaira, a XIX. században pedig arra is rájöttek a kutatók, hogy egy hihetetlenül gazdag és fejlett civilizáció emlékeiről van szó.

– Szóval december 21-én végleg kiderül minden. Önök azért eléggé óvatosak voltak, hiszen az előadásokat korábbra szervezték
– Igen, sőt mit több, az előadásokhoz tervezett tanulmányút végét is úgy terveztük meg, hogy az esetleges világvége az egykori maja civilizáció helyszínén érje a vállalkozó kedvű résztvevőket.

– Hogyan képzelték el a maják a most közelgő világvégét?
– Az egyik fontos kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy honnan is szerezzük az információkat ezekről a jóslatokról, hiszen ahogy mondtam, a dzsungel benőtt mindent, a leszármazottak, pedig hosszú évszázadokig parasztként éldegéltek. A válasz az, hogy egyrészt mindenféle felületre írogattak, és voltak kódexeik is.

– Ezek úgy néztek ki, mint a mi kódexeink?
– A maja kódexek leporellószerűen voltak összehajtva. Szarvasbőrből vagy kéregből készült csíkot kell elképzelni, amit mészstukkó borítással vontak be. A keresztény hódítók természetesen megpróbálták felszámolni a tanaikkal ellentétes helyi vallást, ezért az akkori yucatáni püspök, Diego de Landa 1562-ben rengeteg kódexet vettetett máglyára. Ugyanakkor érdekes módon ő volt az is, aki rengeteg mindent lejegyzett a maja kultúráról, és később az ő munkái alapján lehetett megfejteni a maja írást és az időszámítást is. A spanyolok minden pusztítása ellenére is fönnmaradt három maja kódex, azután ott vannak a már említett sztélék, illetve van egy olyan szöveg is, amit a maják a saját nyelvükön, de már latin betűkkel írtak le a spanyol hódítást követő időkben. Ez a maják teremtésmítoszát meséli el. Ezekből állnak össze az információink. Hogy a kérdésre is válaszoljak: arról konkrétan nem beszélnek, hogy ezúttal hogyan fog elpusztulni a világ.

– A maják népszerűségében nyilván Mel Gibson filmjének, az Apocalyptónak a sikere is szerepet játszott. Bár most kicsit elbizonytalanodtam, hogy a film tényleg a majákról szól-e, hiszen abban nem egy letűnt birodalmat látunk.
– A klasszikus maja civilizáció nagyjából az időszámításunk szerinti IX. századig létezett, aztán váratlanul és néhány évtized alatt összeomlott. Érthetetlen, hogy miért kezdték el annak idején az események ennyire mániákus feljegyzését, és ugyanolyan érthetetlen, hogy miért hagytak fel vele hirtelen. Hiszen volt olyan város, ahol száznál is több sztélét találtak, de ezek felállítása hirtelen abbamaradt. A maják persze továbbra is a régi helyükön éltek, és volt még egy felívelése a civilizációjuknak, de ez addigra, mire a spanyolok megérkeztek, szintén hanyatlásnak indult, és a hódítók csak a régi dicsőség árnyékával találkoztak. Mintha az egykori visegrádi palotaegyüttes helyén már csak egy mezőváros vegetálna. A film központjában a klasszikus maja civilizáció végpontja áll, amikor még minden virágzik, hiszen a filmben is láthatók például nagy építkezések, csak éppen az üzenet az, hogy ha ez így zajlik tovább, romlás lesz a vége. A film végi csavar viszont, amikor találkoznak a partraszálló spanyolokkal történetileg hiteltelen, hiszen ilyen városok akkor, a XVI. század elején már nem léteztek. Ennek ellenére a filmben nagyon törekedtek a hiteles városkép és a korrajz bemutatására, a korszak egyik legelismertebb szakértőjét kérték fel ehhez.

– Ha már a partra szálló hódítók szóba kerültek: tényleg létezett olyan legenda, ami alapján a dél-amerikai indiánok visszatérő fehér istenekként fogadták az európaiakat?
– A maják esetében nem ismert ilyen mítosz, de a velük szomszédos aztékok esetében igen, mi szerint egy szakállas fehér ember fog érkezni a tenger felől. Ez összefüggésben van egy mitikus uralkodó, Ketzalkóatl vagyis Tollaskígyó történetével. Isten volt és a tudás elhozója, és nem kizárt, hogy történelmileg is létező személy. Vele kapcsolatban létezett az a mítosz, hogy tengerre szállt és elhajózott, de majd vissza fog térni fehér szakállas ember képében. Ma már lehet tudni, hogy ez az eleme a történetnek a spanyol hódítás után rakódott csak rá a mítoszra.

– Nem minden történész rajong a „mi lett volna, ha” típusú kérdésekért, de ha rejtélyes módon nem omlik össze a maja civilizáció, másként alakult volna a földrész történelme?
– Ha ez nem következik be, akkor se történt volna másként. Hiszen ott van az azték főváros példája. Közel kétszázezer lakosával az akkori világ – az 1510-es évek végéről beszélünk – tíz legnagyobb városa közé tartozott. Maga az azték birodalom pedig sokmilliós állam volt. Mégis elsöpörte kb. ötszáz spanyol. Még szélsőségesebb példa az inkáké, akik talán még az aztékoknál is szervezettebbek voltak, mégis elbuktak, pedig csak 170 spanyol támadt rájuk, ráadásul ágyúk nélkül. Úgy győzték le őket, hogy a spanyolok több mint egy éven keresztül egyetlen egy embert se vesztettek, pedig több csatát is megvívtak. Sok oka lehet ennek, többek között az is, hogy egyes indián népek is a spanyolok mellé álltak. Ráadásul a spanyol katonák és az ellenségeik közötti erőviszonyok különbségét ahhoz lehetne hasonlítani, mintha vadászpuskával akarnánk hatástalanítani egy tankot. Parittyák és buzogányok álltak szemben a korszak legjobban kiképzett fegyvereseivel, akik számos háborúban vettek már részt, és kis túlzással gladiátornak számítottak a maguk idejében. Ha létezett volna még a maja civilizáció, azt ugyanúgy elsöpörték volna.

Aki az előadásokon elhangzottakat az Interneten is követni szeretné, az már most hasznos információkat találhat az Itt a vége nevű oldalon. Az előadásokkal kapcsolatos praktikus információk (időpontok, az egyes előadások témái) megtalálhatók a Néprajzi Múzeum honlapján.