Mary Poppins, a szuperfrenetikus!

Ha valakit napokig fülig érő szájjal látunk, éljünk a gyanúperrel: kapott a Madáchba jegyet és látta a Mary Poppinst.

Nem, nem csak a premiernek szólt a tömeg: még a napokban is szép sorok állnak a Madách Színháznál, hogy jegyet vegyenek a Mary Poppinsra − decemberre. Ezúton közlöm az előre lelkesedőkkel: jól teszik, amit tesznek. Aki pedig még nem hallott a muzikelről: hát jegyezze fel a noteszébe!  Élve a darab egyik fülbemászó slágerének címével: a Madách előadása egyszerűen „supercalifragilisticexpi”, magyarul „szupefenofrenetikomaxikapitális”.

Igaz, ez a muzikel nem a semmiből jött. Már az alapanyag, P. L. Travers mesefolyama is a „csudálatos” Maryről – az első kötet 1934-ben jelent meg Angliában − alapmű a gyermekirodalomban. Mary álruhás tündér, a keleti szél hátán érkezvén, papagájfejes esernyőjével repül be a Cseresznye utca 17. lakóinak életébe, hogy a rakoncátlan Banks ikreket, Jane-t és Michaelt jóra okítsa dadaként, persze mindig szem előtt tartván, hogy „egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán”. Csodákat tesz és mutat, az életet tiszta szemmel látni tanít, és végül az egész családot igazi szeretetközösségé varázsolja.

Mary Poppins (Oroszlán Szonja) és a papagájfejes esernyője. A keleti szél hátán érkeztek

Fotó: Madách Színház

Már a Disney 1964-es, öt Oscarral díjazott filmje (Robert  Stevenson rendezésében, Julie Andrews főszereplésével) is megelőlegezhette volna a muzikelt, ugyanis a Disney számos filmjének zeneszerző és szövegíró testvérpárja, Richard M. Sherman és Robert B. Sherman több slágert komponált Marynek és társainak. Ám a mű színpadra vitele, amelyet újabb dalok írása előzött meg, csak 2004-ben valósult meg a londoni West Enden, a Prince Edward Theatre-ben – a művet Cameron Mackintosh adaptálta színpadra. A muzikel 2006-ban hódította meg a New York-i Broadwayt, Ausztráliában, Melbourne-ben és Sydneyben 2011-ben került színre, a magyar bemutató pedig megelőzte az új-zélandit.

Ugyan több helyütt is azt olvastam, hogy Szirtes Tamás vezetésével nonreplika változatban, azaz „saját rendezői koncepcióval és látványvilággal” mutatja be a Madách a darabot, annyi bizonyos, az egyik népszerű videómegosztó portál több filmecskéje szerint utóbbi, azaz mind a díszlet, mind a jelmez igencsak hasonlatos a már említett városok előadásaihoz – de ez igazából nem baj! A látvány ugyanis olyan, mintha a néző egy jó ízléssel megrajzolt mesekönyv eleven valóságába csöppenhetne bele – a díszlet ötletesen mindig változó, de sosem fennhéjázó −, nem lehet ennél jobb. Ráadásul engem már abban a pillanatban eltölt a hála, ha valódi zenekar szólaltatja meg a zenét, nem pedig gép. A Mary Poppins muzsikája amúgy elképesztő telitalálat: napokig nem megy ki az ember füléből – még Beethovenre sem.

Jane (Patai Anna) és Michael (Bauer Gergő) receptje: végy egy tucat tojást és törd össze héjastul! A konyha még egyben van

Fotó: Madách Színház

Nem részletezném, hogy P. L. Travers mesefolyamának, a filmnek és a muzikelnek a karakterei, cselekménye között milyen eltérések vannak (például miként és miért vált a Marybe szerelmes gyufaárus Bertiből kvázi tündérfi): az emlékek esszenciája ugyanis egy olyan, elsőre különösnek tűnő szereplőkkel benépesült világ, amelyet Mary Poppins varázsporral hint be, s felfedi igazi szépségét. Ezt az élményt az előadás újra megidézi − bár itt egy tetőn játszódó jelenetben „száll a korom” is. A színpadon is megtörténik a mesékben leírt számos csoda, de a színpadi illúziók titkát hiba volna most felfedni, egyik ámulatból eshetünk a másikba – egy-kettő, pikk-pakk −, és úgy röpül el három óra, hogy azt észre sem vesszük. Vagy mint Mary Poppins a nyugati széllel.

Mert a Madách előadásában semmi sem erőltetett vagy indokolatlan, nincs üresjárat, egy-két szövegidegen szlengtől eltekintve semmi sem zavaró. Ráadásul kapunk egy mélyebb értelmű, magvas mesét, amely a felnőtteknek ugyanúgy szól, mint a gyerekeknek − remek alakításokkal. (A muzsika is minden korosztályt megszólít: még mindig nem ment ki a fülemből.)

Berti (Sándor Dávid) sok mindenhez ért, de kéményseprőként is a legszívesebben rajzol

Fotó: Madách Színház

Három szereposztásban játsszák a darabot. Jómagam Oroszlán Szonjával (Mary Poppins), Sándor Dáviddal (Berti), Dunai Tamással (George Banks), Gallusz Nikolettel (Winifred Banks), Patai Annával (Jane Banks) és Bauer Gergővel (Michael Banks) láttam, de az egész társulat előtt emelem a kalapom. (Persze előbb még felteszem – nem szoktam cikket írni kalapban.)

Mind hitelesek, magától értetődőek, ami persze egy mesemuzikelt illetően kicsit furcsán hangzik, de hát nem találok jobb jelzőt mindarra, ahogy játszanak, amit nyújtanak a színpadon. Oroszlán Szonja külön dicséretet érdemel: annyira elképesztően jól énekel, hogy az még Andrew kisasszony szabadon trillázó pacsirtájának is becsületére válna.