Óriási társadalmi jelentőségük van a piacoknak

Vásárok, piacok, sokadalmak a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum kiállításán, látványos emlékek a XIX. és XX. század fordulójáról. Interjú.

Egyenesen a termelőtől!

Makrai Sonja

Egyértelműen kijelenthető: Magyarországon reneszánszát éli a piackultúra. Egyre fontosabb, hogy mit is kerül az asztalra, megnyugtató tudni, hogy, amit megeszünk gondos kezek munkájának gyümölcse. De a közösségi pillanatokra is egyre többet jelentenek: az arctalan, lélektelen futószalag-bevásárlások felett eljárt az idő. Újra rítussá válik fogni a kosarat, elbattyogni a szívünknek kedves piacra, csacsogni a kofákkal, kóstolgatni, válogatni, netalán alkudozni. Ezeken a vásárokon a minőségi termék elengedhetetlen: harmatos gyümölcsök, frissen fejt tej, házi sajtok, kolbászok sorjáznak a pultokon. 

A piacok fokozatos terjedése annak is betudható, hogy idén januártól jelentősen egyszerűsödtek a termelői piac nyitásának feltételei, törvényben rögzítették a termelői piac fogalmát, valamint azokat feltételeket, amelyek befolyásolják a vidéki életminőség javításához, a helyi értékek megőrzéséhez. Országszerte jelenleg ötven hivatalosan működő termelői piac van, de még jóval többre lenne igény. Az egyik első ilyen típusú kezdeményezés, a Balaton-felvidéken a káptalantóti Liliomkert nevű ökopiac már-már fogalommá vált, külföldi turisták is előszeretettel zarándokolnak el ide. A tihanyi Akasztófa-dombon megrendezett vásár is egyre népszerűbb, de tavaly óta már Kapolcson is működik helyi szerveződésű piac, amely a falu és környék ős- és kistermelőjét fogja össze.

Még gyermekcipőben jár a a Váci Egyházmegyei Karitász szervezésében az adomány bolt udvarán kialakított piac. Itt alkalmi kofák váltják egymást, akik Kosdról, Nőtincsről és más környékbeli falvakból érkeznek a kertben megtermett portékákkal, de beszerezhető például a Kuha tanya kecskesajtja, vagy a Fekete tanya mangalicaszalonnája. A közeli nagymarosi  vagy a piac jó példaként szolgálhatott a váciaknak, de a Duna menti település vásárát már egyre többen kezdik felfedezni. Köszönhető ez annak is, hogy a fővárosi ikonná lett romkocsmában, a Szimpla kertben – amely egyre inkább a turisták körében népszerű, mint a lokálpatrióta pestiek között – vasárnaponként a nagymarosi piac árusaitól lehet vásárolni. A Duna-kanyarban, Szobon is idén nyáron nyitották meg a helyi piacot, de már épp ideje volt, hiszen a határ menti, szlovák Helembáról is rendszeresen járnak át ide, a helyi termelőkhöz, vagy épp a pékhez vásárolni. Remitzky Zoltán polgármester épp ezért már tárgyalásokat folytat például a Maharttal, hogy felelevenítsék a régi hagyományt, a hajdani kofahajók utaztatását.

Termelői piacokból már a fővárosban is egyre több van: egy éve működik Budapest első termelői piaca, a Liget téren, a Rózsák terén pedig nyár közepe óta lehet szombatonként bevásárolni. A Csörsz utcai biopiac a drágább kategóriába tartozik ugyan, de érdemes ide is egyszer ellátogatni, főleg azoknak ajánlott, akik alapanyag-allergiával küzdenek. Itt szinte mindenre találni megoldást. A tervek szerint a jövőben a IX. és a XVIII. kerületben nyílhat termelői piac Budapesten a Magyar Piac Szövetkezet szervezésében. Szokatlan módon, ideiglenesen még a Parlament mellett, a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádsorán verik fel standjaikat a kistermelők péntekenként. Késő őszig szabad a vásár itt is.