A Pázmány Péter pozsonyi magánkönyvtárából származó nyomtatványok kiszínezik a magyarországi XVII. századi könyvtártörténet egyik fehér foltját, s ennek révén elkészülhet a téma hiánypótló monografikus feltárása. A kötetek 1782 óta részei az állománynak. A Mária Terézia által feloszlatott (1773) jezsuita rend államosított könyvtárainak anyagából a tulajdonosi és válogatási joggal felruházott Egyetemi Könyvtár segédőre, a neves tudós, Kovachich Márton György ugyanis ebben az évben válogatta ki és szállíttatta az ekkor Budán működő Egyetemi Könyvtárba a pozsonyi jezsuita könyvtár véleménye szerint arra érdemes részét. Kovachich valószínűleg nem tudta, hogy a pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárába 1637-ben beolvasztott Pázmány-könyvtár köteteiből is válogatott, mivel a nyomtatványokban nem szerepel az egykori tulajdonos, Pázmány Péter neve.
Knapp Éva szakmai, irodalom- és könyvtártörténeti tudományos eredménye bepillantást enged az 1607-től végleg Magyarországon, Pozsonyban, illetve Nagyszombatban élő és alkotó Pázmány Péter tudományos műhelyébe. A budapesti állományrészt a továbbiakban figyelembe kell venni a hét nyelvet használó, kiemelkedő teológiai és enciklopédikus műveltség birtokában alkotó Pázmány életművének új kritikai kiadásában. A több mint tízezer oldalas pázmányi életműnek több szempontból is kulcsa az egykori magánkönyvtár anyaga, mivel a bíboros tudásának és tájékozottságának alapvető bázisa volt könyvtára. A kötetek között – többek más mellett – egyaránt találhatók Pázmány Péternek ajándékozott aranyozott díszkötéses munkák, így például a még grazi oktatói évei alatt megismert II. Ferdinánd német-római császár, magyar király ajándéka bíborosi kinevezése alkalmából. Továbbá az utolsó nagy mű, a prédikációk sajtó alá rendezése (megjelent Pozsony, 1636) során használt tekintélyes forrásanyag könyvtárában is jelen lévő kötetei s nem utolsósorban az 1616-tól esztergomi érsekként politikai szerepet is betöltő Pázmány olvasmányaként szolgáló történeti, politikai tárgyú nyomtatványok.
