Auguste és nála két évvel fiatalabb testvére egy festőből lett fényképész fiai voltak, így természetes, hogy foglalkoztatta őket a képek megörökítésének gondolata. Még Auguste sem volt húszéves, amikor újfajta fényképlemezeket gyártó üzemet alapítottak, és mivel termékeik kelendők voltak, életük hátralévő részében már nem voltak anyagi gondjaik.
Edison adta az ötletet
Miután apjuk 1894-ben Párizsban megcsodálta Thomas Edison kinetoszkópját (egy szekrényt, amelybe kémlelőlyukon betekintve 20 másodperces film volt látható), a Lumiere fivérek is hasonló szerkezeten kezdtek gondolkodni. A végeredmény a mozgókép felvételére és kivetítésére is alkalmas, hordozható kinematográf lett. A film, amelyre a képet rögzítették, lejátszáskor a vetítőkapu elé került, ahol kétszer annyi ideig állt, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrott. A gép vetítési sebessége 16 kocka volt másodpercenként, a folyamatos mozgatásról két kis karom gondoskodott, amelyek beakadtak a képkocka két oldalán lévő lyukakba, lehúzták a filmet a vetítőlyuk elé, majd hátrahajolva a következő lyukpárhoz ugrottak fel.
Megmozdul a fotográfia
Nem Lumiere-ek voltak az elsők, akik nyilvános filmvetítéseket tartottak, előttük több országban többen is vetítettek már mozgóképet közönség előtt, ám ezek fogadtatása a teljes érdektelenségtől a közepes rezignáltságig terjedt. A hírhedté vált vetítés, amelyhez utóbb a film születésének dátumát is kötik, Lumiere-ék párizsi, Grand Café-beli vetítése volt, 1895. december 28-án. A műsoron tíz rövidfilm szerepelt, köztük a saját, lyoni fotokémiai üzemük előtt forgatott, a műszak végén távozó munkásokról készült, A munkaidő végét, valamint az első fikciós történetként, valamint első burleszkként számon tartott Megöntözött öntözőt. A folklór szerint azonban a legnagyobb hatást A vonat érkezése okozta, amelyben egy gőzmozdony és szerelvénye érkezik meg egy állomás peronjára. A filmek egy perces hosszúságúak voltak, ezért is hívják őket Lumiere-egyperceseknek.
Lumiere-ék még megelégedtek a mozgás illúziójának átadásával, náluk a végcél a "trükk" bemutatása volt. Ennek megfelelően statikus totálképekben elsősorban életképeket láthatunk, bennük gyakran bensőséges, családi hangulat érhető tetten, ami részben abból is fakad, hogy nem egy felvételen maga Auguste Lumiere és családja látható. Történet a legritkább esetben van, s a filmeket tartalmuk alapján látták el címekkel.
Az első dokumentumfilm és burleszk
A Lumiere fivérek készítették az első tudósítást (a francia fényképészeti társaság közgyűlésére érkező tagokat vették fel), az első dokumentumfilmet (a lyoni tűzoltókról), valamint az első rövid burleszket. Az általuk kiképzett szakemberek világszerte forgattak és mutattak be dokumentum- és játékfilmeket. A testvérek szolgáltatták az 1900-as párizsi világkiállítás egyik szenzációját: egy 21x16 méteres vászonra vetítettek, amely olyan anyagból készült, amely annyi fényt engedett át, amennyit visszavert, így mindkét oldalról nézni lehetett a képet. A filmkészítésben ők használták először a vágást és a felvevőgép mozgatását (fahrt).
Gramofon és 3D mozi
Találmányuk révén új és mindenki számára könnyen hozzáférhető művészeti forma született, amely rövid időn belül óriási hatást gyakorolt a populáris kultúrára is. 1907-ben bemutatták új autokróm eljárásukat, amellyel színes fotókat tudtak készíteni. Foglalkoztak a gramofon tökéletesítésével és a háromdimenziós mozi kidolgozásával is.
Lumiere-ék tartósan nem hittek a mozgókép jövőjében, s abban sem, hogy nagy anyagi lehetőségekkel kecsegtet. Amikor a film fejlődésnek indult, már hátat is fordítottak a mozgóképnek, s az olyan új felfedezőknek adták át a terepet, mint George Mélies. Az idősebb testvért a századfordulón a fotónál és a filmnél már jobban lekötötte az orvostudomány. Franciaországban ő alkalmazta először a gyakorlatban a röntgengépet, és 1910-ben busás jövedelméből Lyonban orvosi kutatóintézetet és könyvtárat hozott létre. Kutatta a rákot, a tüdőbajt, a reuma patológiáját, foglalkozott gyógyszerészettel, orvosi eredményeit tucatnyinál több könyvben adta közre.
Auguste Lumiere 1954. április 10-én halt meg Lyonban.
