Már-már olcsó hasonlat Münchhausen bárót emlegetni, aki ugyebár a saját hajánál fogva húzta ki magát a sárból, de hát mégiscsak valami ilyesféle önkínzó menekülési tervről (is) szól Deák Krisztina új játékfilmje, az Aglaja. Meg persze a közép-európai nyomorról, amelyből csak úgy vakarhatja ki magát a jobb sorsra érdemes művész, alkotó vagy értelmiségi, és válhat valakivé a vágyott Nyugaton, ha adott esetben a legkomolyabb fájdalmat és a legmélyebb megaláztatást is vállalja.
Beszédes, hogy a filmben Sabine (Ónódi Eszter), a hazájában, vagyis Romániában ünnepelt és körülrajongott akrobatanő egy vietnami trükköt kell hogy elsajátítson ahhoz, hogy a német cirkusz világában egyáltalán szóba álljanak vele. Ez a trükk maga a tömény rettenet, az emberi teljesítőképesség határainak szélsőséges semmibevétele: az akrobata a saját hajánál fogva függeszkedik fel és pörög körbe a cirkuszi térben, miközben mindenféle mutatványokkal szórakoztatja a közönséget.
Ehhez persze megfelelően ápolt és gondozott haj kell, tartani kell a testtömeget, nem is beszélve az önfegyelemről, aminek köszönhetően a művésznő képes mosolyogni, miközben a feszülő haj recsegő szimfóniája cseng a fülébe – ahogy a nézőébe is. Nem kellemes élmény, higgyék el.
Cirkuszban játszódik tehát az Aglaja, de a helyszín éppen hogy nem a zártsága vagy különös, belterjes világa miatt érdekes ezúttal: mert cirkusz az egész világ, és akrobata benne minden férfi és nő, de még a gyerek is, és nincs védőháló sehol. A kommunista Románia valósága éppúgy cirkusz, mint a nyugati showbiz közege, és egyfajta beteges mutatványokat produkáló közeg az a nevelőintézet is, ahová a címszereplő Aglaja, a szépséges akrobata bájos és magányos kislánya kerül, miután a hatóságok nem nézik jó szemmel, ha egy gyermek kígyóbűvölők és bohócok között nő fel.
Ebben a közegben persze mindenki különös – Aglaja legjobb „barátnője” egy fiú, akit a szülei a repülő lányként adnak el –, és egyúttal nagyon is hétköznapi, ami az élet alapvető törekvéseit: a pénzszerzést, az érvényesülést, a szerelmet, a hatalmat és egyebeket illeti. Aglaja papája, Tandarica, a bohóc például egy dolgot tud nagyon, ahogy azt felesége később meg is jegyzi: seggre esni. De azt következetesen csinálja egy életen át, viszont az élet más területein másra nem is képes, mint olcsó életművészként nőzni és piázni, és gond nélkül képes lemondani kisebbik lányáról, amikor elválik feleségétől.
A kis Aglaja élete tehát lényegében folytonos menekülés és várakozás arra, hogy a dolgok végre jobbra forduljanak. Kezdődik azzal, hogy a család megszökik Romániából, ahol a talpon maradás feltétele nagyjából arra szűkült, hogy a csinos családanya hajlandó-e viszonozni a Főnök, vagyis Ceausescu érdeklődését, és elfogadni, hogy az életüket olyan szarjankók határozzák meg, mint Milo, a cirkuszigazgató (Kamarás Iván), akiből a rendszerváltás után persze kétes vállalkozó lesz.
Aztán meghal Aglaja első barátja és szerelme – a cirkusz kegyetlen közeg, gyakran szed áldozatot –, őt pedig állami gondozásba adja a precíz német bürokrácia. Később apja lelép a féltestvérével, anyja pedig a nemzetközi karrierjének szenteli magát – a hajon csüngés kifizetődő produkció lesz. Ám egy életen át nem lehet feszíteni a határokat és a fejbőrt, anya és lánya végül akkor talál rövid időre egymásra, amikor Sabine balesetet szenved és egy időre lebénul. De aki egész életében a látszatoknak és a sikernek élt, az nehezen változik meg: az anyai önzés elől csak menekülni lehet, és így tesz a film végén Aglaja is, aki addig mindenét – gyermeki szeretetét, a világ szépsége iránti fogékonyságát és a reményeit is – anyja boldogulásának szentelte.
Deák Krisztina átgondolt és erős filmet rendezett, amelyből a számos remek alakítás mellett is kiragyog Ónodi Eszter érett és mély alakítása. Rajta kívül a kicsi Aglaját játszó Jávor Babettet kell kiemelni: felnőtteket meghazudtoló érettséggel és hihetetlen bájjal formálja meg a kislányt, akinek tisztaságát még a felnőttvilág sem képes beszennyezni.
(Aglaja: színes, magyar–lengyel–román játékfilm, 110 perc, 2012. Rendezte: Deák Krisztina. Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.)
Az Aglaja rendezőjével, Deák Krisztinával készült interjúnk itt olvasható.