Három évtizede tart az István, a király töretlen sikere. Azon kevés művek egyike, amelyek biztos részét képezik a „nemzeti minimumnak”. Pártállástól, felekezettől, nemzetiségtől függetlenül minden magyar magáénak érzi ezt a rockoperát, dalait szinte népdalként énekli lassan négy generáció. Azt, hogy teljes az egység az István, a király mellett, többek között az is szimbolizálja, hogy a királydombi siker után maga a rettegett kultúrdiktátor, Aczél elvtárs döntött úgy, hogy az alkotópárossal szembeni minden ellenérzése dacára a darabnak a Nemzeti Színházban a helye. Később, amikor sok-sok év hiábavaló próbálkozása után éppen a huszadik évforduló kapcsán mégis lehetőség nyílt arra, hogy az előadás Erdélybe is eljusson, a román hatóságok ellenkezését Medgyessy Péter akkori miniszterelnök telefonja törte meg, aki Nastasét személyesen hívta fel az ügyben. Így láthatták félmillióan 2003-ban Csíksomlyón az István, a királyt, és válhatott az esemény az erdélyi magyarság ünnepévé.
Rosta Mária hangsúlyozta: az első előadások kortárs megközelítésben vitték színre a darabot, amelynek már maga a műfaja is újdonságnak számított a hazai palettán. A rendszerváltás után jöttek a historizáló verziók, ezek sorába tartozik a 25. évforduló kapcsán készített A társulat műsor kapcsán született rendezés is. – Most a harmincadik évfordulónál ismét visszatérünk a kortárshoz – fogalmazott a producer, kiemelve, hogy a kortárs opera műfajának nemzetközi porondon is bizonyított sikeres rendezőjét, Alföldi Róbertet kérték fel a feladatra. – Ő a ma választható rendezők közül az egyedüli, aki életművével megfejtette a rébuszos mondatot: „Veled, Uram, de nélküled!” Ezért úgy gondolom, hogy ezúttal megfejtés is lesz – tette hozzá Rosta Mária, aki arra is emlékeztetett:a Nemzeti Színházzal és művészeivel való együttműködés gyakorlatilag hagyománynak számít a rockopera történetében, ráadásul Alföldi Róbert és Szörényi Levente együttműködése a 2010-es Hattyúdal kísérőfilmjénél már sikerrel bizonyított, a szólólemezek anyagához vetített klipeket ugyanis a Nemzeti Színház igazgatója készítette.