Az Egri csillagokért Vietnam is rajong

Vietnamban tíz éve újra kelendő a magyar irodalom, nálunk azonban több mint húsz év után most jelentek meg először vietnami művek.

A tábornok nyugdíjba megy című, most megjelent novelláskötetnek Giap Van Chung volt az egyik szerkesztője. Az antológiát megpróbálták úgy válogatni, hogy ne csak a vietnami háborúról essen szó – ami a magyar fejekben erősen él –, hanem minden oldalról megközelítsék a közelmúlt Vietnamjának problémáit. Bár a szerkesztő úgy gondolja: a kötetet többé-kevésbé az otthoni irodalompolitika is elfogadná, azért olyan szerzők is bekerültek a válogatásba, akiknek nem megy annyira jól a soruk Vietnamban. – A Hangyaterelő című elbeszélés például olyan szerző, Bui Ngoc Tan munkája, akinek a könyvét otthon bezúzták. Ez tíz-tizenkét éve történt, a vietnami emigránsok azóta megjelentették a kötetet külföldön. Önéletrajzi ihletésű regény, egy író életéről szól, akit a novellái miatt bebörtönöztek, és a regény leírja a börtönélet embertelenségeit – mondja Giap Van Chung. Könyvbezúzás manapság is történik még Vietnamban a műfordító elmondása szerint, de ez már nem számít mindennaposnak. – Értelme sem lenne – véli Chung: hiszen az írók, ha másképp nem boldogulnak, felteszik az írásaikat az internetre.

Az új magyarra fordított novelláskötet, A tábornok nyugdíjba megy a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg (a folyóiratnak korában már volt vietnami száma). A válogatás húsz vietnami antológia anyagát vette alapul, de itt is többször folyamodtak az internethez, és Giap Van Chung otthoni kapcsolataihoz is. Így bekerültek olyan novellák is, amelyeket szerinte a hivatalos irodalompolitika nem szívesen fogadna. Az antológiában szereplő tizenhat író közül tizenöt jelenleg is Vietnamban él, csak egy lakik közülük Franciaországban. Némelyikük ismert és elismert szerző az idősebb generációból, jelentős részük azonban fiatal, pályakezdő alkotó. Giap Van Chung szerint az ő munkájukon látszik, hogy az írók mostanában egyre inkább felemelik a hangjukat a hatalom túlkapásai ellen, de legalábbis elmúlóban van az a korszak, amikor a politika és hatalom elvárásai erősen hatottak a megszülető irodalomra. A szerkesztő szerint ez az egész mai vietnami irodalomra igaz, különösen az interneten megjelentetett művekre.

Nem alakul az együttműködés

– Vietnam fővárosában, Hanoiban 2007-ben szerveztek egy vietnami irodalom külföldi bemutatására szolgáló nemzetközi konferenciát. Itt megjelent a Magyar Írószövetség akkori titkára, Falusi Márton költő, és az a megállapodás született, hogy a következő években kölcsönösen bemutatnak egy-egy novellaantológiát és egy-egy regényt. A felek abban egyeztek meg, hogy elküldik egymásnak ezeket a regényeket – mondta el Giap Van Chung, de azt is hozzátette: magyar részről nem is kellett igazán regényt küldeni, azóta is több magyar regény jelent meg vietnamiul.

Giap Van Chung azért ajánlott ennek a megállapodásnak a jegyében egy kortárs vietnami regényt a vietnami írószövetségnek: Bao Ninh munkája több nyelven is megjelent, angolul The Sorrow of the War címen. A szerző több díjat kapott érte külföldön, a vietnami háborúról festett képe viszont eltér a jelenlegi vietnami hatalom hivatalos álláspontjától. Valószínűleg ezért nem tetszett az írószövetségnek az ötlet, de mással azóta sem sikerült előállniuk. Giap Van Chung szerint a dolog elakadt valahol a bürokrácia útvesztőiben.

Az is oka lehet az egyenlőtlen fordítási kapcsolatoknak, hogy Magyarországon nem sokan beszélik a vietnami nyelvet. Fordítva ez sokkal inkább igaz, a vietnami háború alatt és után sok vietnami fiatal jött Magyarországra tanulni a két szocialista ország közti egyezmény nyomán. Később a nagy részük hazament, de akkoriban nagyon nehéz volt az élet Vietnamban, ezért maga Giap Van Chung is inkább Magyarországon maradt, miután visszajött megírni a kandidátusi értekezését.

Harminc éve él itt, de csak 2007 óta foglalkozik fordítással. Ahogy sok más fordító, ő sem az irodalom felől érkezett, a Műegyetemen szerzett diplomát, és ott is tanított. Elmondása szerint ma már csak néhány vietnami foglalkozik Magyarországon fordítással: a hatvanas-hetvenes években tevékenykedő fordítók lassan kiöregszenek, a fiatalokkal pedig Giap Van Chung szerint az a gond, hogy maguk is Magyarországon nőttek fel, így nem beszélik irodalmi szinten a vietnami nyelvet.