Majdnem az összes alkotóra igaz, hogy nem nagyon vonatkoztattak el az egyes Örkény-művektől, amit valamennyire meg is tudunk érteni. Örkényt talán csak önmagával lehet magyarázni. És bár a pályázat célja többek között az újraértelmezés volt, sokszor inkább illusztrációk születtek, mint értelmezések, de ez szintén nem olyan nagy baj. Ahogy az sem, hogy az alkotók általában nagyon ismert egyperces novellákat választottak. Amíg nem olvastam a pontos pályázati kiírást, meg voltam győződve arról is, hogy itt csak és kizárólag egypercesek jöhettek szóba. Pedig nem, de úgy látszik, ez volt a legerősebb inspiráció. Az egyperces végül is az egyik legismertebb márka a magyar irodalomban, ezt használták ki például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói, akiknek egyetemi feladata volt az Örkény-év arculatának megtervezése. Itt is jó ötletek születtek, ha valóban gyártanának ilyesmit, talán az egyszeri olvasó sem tudná megállni, hogy poénból meg ne vegye a befőttesüvegben tárolt instant pocsolyát, az egyperces teafiltereket vagy a különböző módon kivitelezett, Örkény-műveket tartalmazó lemezeket. Bárcsak olyan gazdag ország volnánk, hogy ilyen kampányokkal készülhetnénk minden nagy írónk századik születésnapjára.
Elkeseredni viszont kár lenne, inkább érdemes megnézegetni a Wolfnéről szóló fotósorozatot (kategóriagyőztes lett Tarnóczi Jakab munkája), esetleg Tongori Szilvia szintén első helyezett grafikáját az örkényi Használati utasítással, és kár lenne elmenni Az élet értelme című egyperces képregényváltozata vagy a Tébolydában című novella szürreális ábrázolása mellett. Egy szobányi megelevenedett örkényi grimasz, a megtekintése rajongóknak mindenképp kötelező.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!