Mert ügyes volt ez a kislány, Mama, ebben az ügyességi vetélkedőben tegnap este, és most valahol egymilliónál jár, ami már fix nyeremény, és még nem is hibázott. Úgy mozgatta az arcizmait, hogy a homlokáról a szájába terelje a pilótakekszet, mint a megboldogult Jani barátom, aki a szemére tudta húzni az alsó ajkát, naná, nem voltak fogai, a szemöldökének az alja meg valahol a mellkasán tanyázott. De Mama, ez a kislány hamvas és fiatal, feszes a bőre, tele lehet izommal az arca, hát megcsinálta egy percen belül, majdnem kétszer, Chuck Norris is nyugdíjba vonul, ha ezt meglátja.
És ma folytatni is fogja, Mama. Adja Istenke, hogy sikerüljön neki, na, de azért elméláztam, hogy akkor ez most hogy is van úgy, ahogyan van. Mert ez a kislány azért ment el a vetélkedőbe, hogy megmutassa az anyjának, miről maradt le azzal, hogy hétéves korában elhagyta a saját gyermekét. Még a Balázs is elveszett valahol ebben a – nem is tudom, minek nevezzem –, ebben a bulvársztoriban, és képes volt azt kérdezni a kislányt felnevelő nagymamától, hogy milyennek ismerte meg az unokáját. Hát, Mama, ő nevelte fel, milyennek ismerte volna meg?
Mindegy, a lényeg, hogy sírt az egész stúdió, sírt az egész ország, s te, gonosz anya, nézd, elnyerted méltó büntetésed, bármi is legyen az oka annak, hogy elhagytad a gyermekedet, s nézd, éppen egymilliónál jár, nézd, milyen ügyesen mozgatja az arcizmait, büszkének kellene lenned, de te most elsüllyedsz valahol a pokol kénköves bugyraiban. Mama, te már nem hagyhatod el a gyereket, pedig nekünk is jól jönne az az egymilla.
És Mama, ehhez a hiányos, egyoldalú és kárörömmel teli történethez tényleg mindenki asszisztált, érted te ezt?
Persze, Mama, sajnálom ezt a kislányt, hát hogyne sajnálnám, ki ne sajnálná, hogy hétévesen, vagy mikor, elhagyta az édesanyja. Hiszen te előtted, legénykoromban, amikor még hajkurásztam a lányokat, én is azt kívántam, amikor elhagytak, hogy lássák meg, mekkora olajmágnással kombinált atomfizikus lesz belőlem, az irodalmi Nobel-díjról nem is beszélve. Lássák meg, hogy miről maradtak le. Az a baj ezzel, Mama, hogy a megaláztatásra megalázás válaszol, és ez így nagyon nem van jól, főleg úgy nem, hogy magyarul ezt bosszúnak is nevezik, és a fél ország sír az ürömmel vegyes örömben.
