Mégis eredeti az esztergomi Botticelli?

Újabb érvek amellett, hogy Sandro Botticelli festette az esztergomi falképeket, amelyek a Sorbonne professzorát is elbűvölték.

A nemzetközi tekintélynek örvendő reneszánszszakértő, különösen sokat publikáló és diákjai körében is igen népszerű művészettörténész, Prokopp Mária ötvenévi kutatói, oktatói tevékenysége elismeréseként aranydiplomát vehetett át az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ennek kapcsán kereste meg október 14-én a Kossuth rádió 180 perc című műsora. Prokopp Mária 2007 júniusában Wierdl Zsuzsanna restaurátorral azzal keltett nagy feltűnést, hogy bejelentette: az esztergomi királyi vár első emeletén, Vitéz János dolgozószobájában látható négy sarkalatos erény freskójának egyikét, a Mértékletességet valószínűleg Sandro Botticelli (1445–1510) festette. Több művészettörténész akkor már a feltételezést is „kikérte magának”, bár a fáradságot nem vette, hogy megnézze a falképeket, az akkor már hét éve folyó restaurálási munkálatokat vagy figyelembe vegye az újabb kutatási eredményeket.

A Kossuth rádiónak nyilatkozó Prokopp Mária elmondta: a kutatás, a falképek tisztítása folyik, ami egyre jobban bizonyítja, hogy a föltevés helytálló: Botticelli még itáliai kiugrása előtt festhette az esztergomi falképeket. Egyre több külföldi kíváncsi a restaurátori munkálatokra, egyre kevesebb magyar, míg a nagyközönség csak időszakosan – például a múzeumok éjszakáján – láthatja a freskókat.

Okosság, Mértékletesség, Erő és Igazságosság:az ókori közgondolkodás és a keresztény tanítás ideái alapvetően különböznek a
fogyasztói társadalom látszatértékeitől

Fotó: Studiolo/Wierdl/Esztergomi Vármúzeum

A falképek a négy sarkalatos erényt ábrázolják: az Okosságot, a Mértékletességet, az Erőt (Állhatatosságot) és az Igazságosságot. A Vitéz János érsek dolgozószobájában megtalált freskón ezenkívül vannak még csillagképek és egyéb pompás töredékek is. A falképek egy hatalmas reneszánsz dolgozószoba, úgynevezett studiolo freskói, amelyhez mérhető a reneszánsz idejéből máshol nem maradt fenn. Urbino egykori hercege, Federico da Montefeltro (1422–1482) két studiolója ismert – de azok nagyságukban és jelentőségükben kisebbek.

Újabb érvek Botticcelli szerzősége mellett

Prokopp Mária a Kossuth rádiónak elmondta: az esztergomi freskók alakjait alkotója a helyszínen gondolta ki − nem kartonminták alapján készítette −, ezüstvesszővel, majd fekete ecsettel rajzolta meg, ugyanúgy, ahogyan Botticelli a híres, nagy táblaképeit készítette. A művészettörténész feltevése szerint a falképek a Mátyás király korabeli egyetem, az Academia Istropolitana − négy fakultásos, pápai jóváhagyású egyetem – megnyitásának nemzetközi ünnepségére, 1467. június 20-ra készülhettek el. Igaz, a tanítás Pozsonyban kezdődött meg.

Bár a kétkedő magyar művészettörténészek nem igazán vették a fáradságot, hogy egyáltalán megnézzék a Studiolo falképeit, Prokopp Mária beszámolt arról, hogy a közelmúltban Magyarországon járt a Sorbonne egyetemről Sabine Frommel, aki az itáliai és franciaországi reneszánszot kutatja. A külföldi szakember „el volt bűvölve, nem lehetett elmozdítani a freskó elől, fölmászott az állványra, és ámultan nézte a magas színvonalú alkotást”. Prokopp Mária elmondta, a párizsi Sorbonne Művészettörténeti Doktori Iskola vezető professzora felkérte, az Európai Unió által támogatott kutatási programjában – amely olyan királyi, főúri és főpapi rezidenciákat kutat, mint például a drezdai Zwinger, a varsói királyi palota, a granadai Alhambra vagy Konstantinápoly épített emlékei  –, a reneszánsz kori esztergomi kancellária, prímási rezidencia is vegyen részt. − A világ ezáltal jobban megismeri Esztergomot – vélte Prokopp Mária.

A nagy port kavaró római bejelentés

Prokopp Mária művészettörténész, Wierdl Zsuzsanna resturátor és az akkori kulturális miniszter, Hiller István 2007 júniusában a római Magyar Akadémián jelentette be: „minden valószínűség szerint van egy Botticellink”. A művészettörténész a feltevést a történeti körülményekkel, az alapozó aláfestés módszerének használatában megfigyelhető módszertani párhuzamokkal, a nőalakok megformálásának és szellemiségének feltűnő hasonlóságával, a végső forma megtalálásához vezető próbák hasonlóságával, a mű alkotása során, illetve a tágabb környezetében megfigyelt, jól dokumentálható rajzkényszerrel és játékossággal, továbbá a bekarcolt aláírás értelmezésével támasztotta alá Vukov Konstantin építészettörténésszel együtt.

Ugyan már akkor is „megalapozott tudományos hipotézisről”, nem pedig bizonyított tényekről volt szó, több művészettörténész úgy „cáfolt”, hogy annak a tudományos módszerekhez nem sok köze volt. Boskovits Miklós professzor arról tartott előadást egy firenzei reneszánszkonferencián, már a hipotézis sem lehet helytálló: ám nem vette figyelembe az utóbbi hét év restaurálási munkálatait és az újabb kutatási eredményeket. A falképeket ugyanis korábban – még Wierdl Zsuzsannáék előtt − többször, kissé kontár módon restaurálták, átfestették, többször olyan kiegészítéseket kaptak, amelyek rontották a képek értékelhetőségét. (A jelenleg is folyó restaurálás ezeket az átfestéseket, kiegészítéseket is eltávolítja.) Ám Boskovits azokra a freskókról készült fotográfiákra hivatkozott, amelyek a mostani restaurálás előtti állapotot tükrözték.

A Mértékletesség mindenféle szélsőségtől mentes: Arisztotelész egykor őt sorolta első helyre a legfőbb
erények között

Fotó: Studiolo/Wierdl/Esztergomi Vármúzeum

Nagy sajtóvisszhangja volt annak is, hogy még 2007 júniusában a „Villa I Tatti vezetője” első ránézésre kizárta annak lehetőségét, hogy a királyi palota studiolójában látható Mértékletesség allegóriáját Botticelli festhette. A Magyar Nemzet azonban kiderítette: a nyilatkozó Louis Waldman a Harvard Egyetem firenzei reneszánszkutató központjában akkoriban semmilyen tisztséget nem töltött be, Texasban egyetemi docens, Botticelli avatott szakértőjének túlzás lenne tartani, egyébként annyi köze van a Villa I Tattihoz, hogy annak ösztöndíjasa. Érvei egyébként megegyeztek a restaurálás legújabb eredményeire akkor nem kíváncsi, inkább a középkori szobrászat szakértőjeként tisztelt magyar művészettörténészével, Marosi Ernőével. (Meglehet, véletlen egybeesés: a sajtóban idegen titulussal ékeskedő – azt nem cáfoló − Waldman ezek után magyar egyetemi katedrára léphetett.)

Művészettörténet és mértékletesség

Az a feltételezés, hogy az esztergomi Studiolo falképeit Botticelli festhette, nem előzmény nélküli: a szakemberek már több évtizede feltették ezt a kérdést. A magyar reneszánsz egyik legismertebb kutatója, Balogh Jolán maga is megemlíti Botticellit a Mátyásnak dolgozott művészek között, Nagy Zoltán, az esztergomi múzeum egykori igazgatója, Vitéz János-kutató pedig – olasz kortársak szerint – szóban azt is fölvetette, hogy az Erényeken Botticelli keze nyomát láthatjuk. Prokopp Mária és Wierdl Zsuzsanna hipotézisét a 2000 óta folyó restaurálás eredményei erősítik.

A négy sarkalatos erény tisztelete az ókori görög sztoikus filozófusok óta ismert: ellentétben a B-kategóriás filmek „történelemképével”, még az ókori Róma közgondolkodását meghatározta. A Mértékletesség Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, amely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. A keresztény tanítás szerint a mértékletesség önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat.