Mégis eredeti az esztergomi Botticelli?

Újabb érvek amellett, hogy Sandro Botticelli festette az esztergomi falképeket, amelyek a Sorbonne professzorát is elbűvölték.

Újabb érvek Botticcelli szerzősége mellett

Prokopp Mária a Kossuth rádiónak elmondta: az esztergomi freskók alakjait alkotója a helyszínen gondolta ki − nem kartonminták alapján készítette −, ezüstvesszővel, majd fekete ecsettel rajzolta meg, ugyanúgy, ahogyan Botticelli a híres, nagy táblaképeit készítette. A művészettörténész feltevése szerint a falképek a Mátyás király korabeli egyetem, az Academia Istropolitana − négy fakultásos, pápai jóváhagyású egyetem – megnyitásának nemzetközi ünnepségére, 1467. június 20-ra készülhettek el. Igaz, a tanítás Pozsonyban kezdődött meg.

Bár a kétkedő magyar művészettörténészek nem igazán vették a fáradságot, hogy egyáltalán megnézzék a Studiolo falképeit, Prokopp Mária beszámolt arról, hogy a közelmúltban Magyarországon járt a Sorbonne egyetemről Sabine Frommel, aki az itáliai és franciaországi reneszánszot kutatja. A külföldi szakember „el volt bűvölve, nem lehetett elmozdítani a freskó elől, fölmászott az állványra, és ámultan nézte a magas színvonalú alkotást”. Prokopp Mária elmondta, a párizsi Sorbonne Művészettörténeti Doktori Iskola vezető professzora felkérte, az Európai Unió által támogatott kutatási programjában – amely olyan királyi, főúri és főpapi rezidenciákat kutat, mint például a drezdai Zwinger, a varsói királyi palota, a granadai Alhambra vagy Konstantinápoly épített emlékei  –, a reneszánsz kori esztergomi kancellária, prímási rezidencia is vegyen részt. − A világ ezáltal jobban megismeri Esztergomot – vélte Prokopp Mária.

A nagy port kavaró római bejelentés

Prokopp Mária művészettörténész, Wierdl Zsuzsanna resturátor és az akkori kulturális miniszter, Hiller István 2007 júniusában a római Magyar Akadémián jelentette be: „minden valószínűség szerint van egy Botticellink”. A művészettörténész a feltevést a történeti körülményekkel, az alapozó aláfestés módszerének használatában megfigyelhető módszertani párhuzamokkal, a nőalakok megformálásának és szellemiségének feltűnő hasonlóságával, a végső forma megtalálásához vezető próbák hasonlóságával, a mű alkotása során, illetve a tágabb környezetében megfigyelt, jól dokumentálható rajzkényszerrel és játékossággal, továbbá a bekarcolt aláírás értelmezésével támasztotta alá Vukov Konstantin építészettörténésszel együtt.

Ugyan már akkor is „megalapozott tudományos hipotézisről”, nem pedig bizonyított tényekről volt szó, több művészettörténész úgy „cáfolt”, hogy annak a tudományos módszerekhez nem sok köze volt. Boskovits Miklós professzor arról tartott előadást egy firenzei reneszánszkonferencián, már a hipotézis sem lehet helytálló: ám nem vette figyelembe az utóbbi hét év restaurálási munkálatait és az újabb kutatási eredményeket. A falképeket ugyanis korábban – még Wierdl Zsuzsannáék előtt − többször, kissé kontár módon restaurálták, átfestették, többször olyan kiegészítéseket kaptak, amelyek rontották a képek értékelhetőségét. (A jelenleg is folyó restaurálás ezeket az átfestéseket, kiegészítéseket is eltávolítja.) Ám Boskovits azokra a freskókról készült fotográfiákra hivatkozott, amelyek a mostani restaurálás előtti állapotot tükrözték.

A Mértékletesség mindenféle szélsőségtől mentes: Arisztotelész egykor őt sorolta első helyre a legfőbb
erények között

Fotó: Studiolo/Wierdl/Esztergomi Vármúzeum

Nagy sajtóvisszhangja volt annak is, hogy még 2007 júniusában a „Villa I Tatti vezetője” első ránézésre kizárta annak lehetőségét, hogy a királyi palota studiolójában látható Mértékletesség allegóriáját Botticelli festhette. A Magyar Nemzet azonban kiderítette: a nyilatkozó Louis Waldman a Harvard Egyetem firenzei reneszánszkutató központjában akkoriban semmilyen tisztséget nem töltött be, Texasban egyetemi docens, Botticelli avatott szakértőjének túlzás lenne tartani, egyébként annyi köze van a Villa I Tattihoz, hogy annak ösztöndíjasa. Érvei egyébként megegyeztek a restaurálás legújabb eredményeire akkor nem kíváncsi, inkább a középkori szobrászat szakértőjeként tisztelt magyar művészettörténészével, Marosi Ernőével. (Meglehet, véletlen egybeesés: a sajtóban idegen titulussal ékeskedő – azt nem cáfoló − Waldman ezek után magyar egyetemi katedrára léphetett.)

Művészettörténet és mértékletesség

Az a feltételezés, hogy az esztergomi Studiolo falképeit Botticelli festhette, nem előzmény nélküli: a szakemberek már több évtizede feltették ezt a kérdést. A magyar reneszánsz egyik legismertebb kutatója, Balogh Jolán maga is megemlíti Botticellit a Mátyásnak dolgozott művészek között, Nagy Zoltán, az esztergomi múzeum egykori igazgatója, Vitéz János-kutató pedig – olasz kortársak szerint – szóban azt is fölvetette, hogy az Erényeken Botticelli keze nyomát láthatjuk. Prokopp Mária és Wierdl Zsuzsanna hipotézisét a 2000 óta folyó restaurálás eredményei erősítik.

A négy sarkalatos erény tisztelete az ókori görög sztoikus filozófusok óta ismert: ellentétben a B-kategóriás filmek „történelemképével”, még az ókori Róma közgondolkodását meghatározta. A Mértékletesség Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, amely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. A keresztény tanítás szerint a mértékletesség önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat.