Szőcs Géza Ferlinghetti sajnálatos színeváltozásáról

Lawrence Ferlinghettit nem érdekelte a Magyar PEN Club felvetése: az általa visszautasított Janus Pannonius-díjjal járó pénzt adják roma művészeknek.

Mint arról az MNO is beszámolt, emberi jogi aggályok miatt visszautasította a Magyar PEN Club által első alkalommal odaítélt Janus Pannonius-díj nagydíját Lawrence Ferlinghetti amerikai költő. A volt kulturális államtitkár, Szőcs Géza a Magyar PEN Club elnökeként október 14-én este közleményt adott ki, amelyből kiderül: Ferlinghetti először elfogadta a díjat, sőt még helyszínt is javasolt a díj átvételére. A Janus Pannonius-fődíjat olyan szerzőnek ítéli oda egy ötfős nemzetközi zsűri, akinek költői életműve illeszkedik az európai kultúra főáramába. A részben magán-, részben kormányzati forrásból finanszírozott költészeti nagydíjat azzal a szándékkal alapították, hogy egyfajta költői Nobel-díj szerepét töltse be a világ irodalmi életében.

Mivel a Ferlinghetti-ügy igen tanulságos a magyar közélet jelenét is tekintve – bepillantást enged abba, időnként hogyan is folynak az események a kulisszák mögött −, Szőcs Géza közleményét rövidítés nélkül, teljes terjedelmében közöljük.

A Magyar PEN Club elnöke a Ferlinghetti-ügyről

„Lawrence Ferlinghetti 2012 szeptemberében elfogadta a Magyar PEN Club által alapított Janus Pannonius nemzetközi költészeti nagydíjat. Az erre vonatkozó hír közzététele után azonban aggályai támadtak: hirtelen rájött, hogy a díj szponzorai között megtalálható a magyar kormányzat is. Korábban ez a tény nem zavarta, és a kormányt sem tartotta szélsőjobb irányzatúnak: még ő maga is felvetette, hogy a díj átvételének helyszíne lehetne valamelyik amerikai magyar főkonzulátus.

Később, első aggályainak megfogalmazásakor Ferlinghetti azt látta helyesnek, hogy elfogadná ugyan a díjat, de a vele járó pénzösszeget olyan alkotóknak szánná, akik a véleményszabadság, sajtószabadság, társadalmi elnyomatás elleni küzdelem harcosai.

Válaszainkban tájékoztattuk a költőt arról, hogy a kormányzati forrásból származó pénz kiküszöbölhető a díjalapból, valamint arról is, hogy a pénz felhasználására vonatkozó javaslatát elfogadjuk. Kértük, ha van személyes jelöltje, akit támogatni szeretne, nevezze meg. Ha nincs ilyen, a következő megoldást javasoljuk. A leghátrányosabb, legelnyomottabb helyzetben levő alkotók, a roma költők, írók, festők, filmesek köréből válasszuk ki a kedvezményezetteket, méghozzá a PEN és a Klubrádió (a sajtószabadsággal kapcsolatos viták legexponáltabb szereplője) közös döntése alapján.

Szőcs Géza

Fotó: MTI/Kollányi Péter

A következőket írtuk neki mint vonatkozó szövegjavaslatot, a véleményét kérve: Lawrence Ferlinghetti has decided to help those artists most greatly disadvantaged in Hungary, namely Roma writers, poets, painters and film-makers. He has been gracious and generous enough to donate the financial portion of his prize to those artists chosen by the Hungarian PEN Club and Klubrádió.

Lawrence Ferlinghetti erre a felvetésre sértődött levelet írt, amelyben nem válaszolt javaslatainkra, és leszögezte, hogy semmilyen körülmények közt nem tartja lehetségesnek a díj átvételét, majd rendkívüli fürgeséggel, bennünket is megelőzve, e hírt közzé is tette. (A Los Angeles Timesban – a szerk.)

Ferlinghetti sajnálatos színeváltozása túldimenzionált tálalást kapott a sajtóban. A hír, hogy a költőnek odaítélték a díjat s elfogadta, sajtónkat alig érdekelte. Azok a lapok, amelyeknek ingerküszöbét nem érte el a költő díjazásának híre és amelyek semmiféle késztetést nem éreztek megjelenni az ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatón, most igyekeznek botrányként tálalni azt, ami egyáltalán nem botrányos, csak sajnálatos. Ott van botrány, ahol valakinek szégyellenie kell magát. A Magyar PEN Clubot a legtisztább értékelvűség és a legnemesebb szándékok vezették a díjjal kapcsolatban, semmilyen szégyenkezésre nincs oka.

A Magyar PEN Clubnak nincs tudomása börtönben levő magyar írókról vagy újságírókról. Nincs tudomása arról, hogy bármely író bármely könyve ne jelenhetne meg az országban. Úgy tudja, hogy nemzetközi felmérések szerint Magyarország az internetfelhasználás szabadságát tekintve a világ élmezőnyébe tartozik, megelőzve az Egyesült Államokat. A Magyar PEN Clubnak nincs tudomása arról, hogy a magyar médiapiacon jelentős súllyal rendelkező nemzetközi szereplők mozgásterét bárki korlátozná, a véleményszabadság sérülését eredményezve. Nem tudunk olyan személyről, akinek megtiltanák az országból való ki- vagy az országba történő beutazását az illető meggyőződése miatt.

Amerikában nem, Európában azonban az a gyakorlat, hogy a kormányzat pénzügyi támogatásban részesíti a kulturális intézményeket, projekteket, rendezvényeket. Magyarországon nem az szokott gondot okozni, ha a (bármilyen színezetű) kormányzat pénzt ad valamilyen kulturális célra, hanem ha ezt nem teszi. Ezek a pénzek adókból származó közpénzek, elfogadásuk semmilyen módon nem jelent azonosulást a kormányzat politikájával, nézeteivel vagy céljaival.

Lawrence Ferlinghetti

Fotó: EuroPress/Getty/Robin Platzer

Ferlinghetti bármit gondolhat a magyar kormánytól származó pénzekről. Azok közül viszont, akik most kárörömmel kommentálják Ferlinghetti késve és utólag meghozott döntését, igen sokan folyamatosan pályáznak a kormányzati támogatásokra és kitüntetésekre. Ha ennyire azonosulnak a kaliforniai költő álláspontjával, az volna helyes, ha ők sem tartanának igényt a kormánytól származó elismerésekre és támogatásokra.

Bármi történt is, biztosra veszem, hogy igen kiváló költők fogadják majd el nagy örömmel a Janus Pannonius-díjat, és nem fognak visszakozni.”

A közlemény költői zárása

Szőcs Géza egy Ferlinghetti-idézettel zárja közleményét. Az elme vidámparkja című költemény Géher István fordításában, az Európa Könyvkiadó 1982-ben megjelent Üvöltés című antológiájában jelent meg.

„A költő [ ] ott bokázik szédítő
cselesen csupa új figurát mutogat
a legmutatósabb kunsztokat
És mindeközben nem botol hamisba
jól tudja ő
mi a létező s mi a nem lehető
mivel ő a legfőbb fő realista
aki mindenképp kitapintja
a megfeszített valót
elébb hogy óvatos
léptét vagy álltát váltaná
a lábtón állítólagos
haladása hevében”