A slow design nyomvonalai – csináld magad, ökodizájn, (g)lokalizmus, befogadó tervezés, alacsony technológiai szint, narratív tervezés, új kézművesség, újrahasznosítás, újraértelmezett hagyományok, egyszerűség, társadalmilag elkötelezett tervezés, városi kerékpározás és városi gazdálkodás – mentén felépülő kiállítás bemutatja azokat a tendenciákat, amelyek egyre inkább meghatározzák a formatervezést. A tervezők is belátták, hogy a fenntartható fejlődés filozófiájának követése az egyetlen út ahhoz, hogy a világ élhető maradhasson.
Tizenkét ország művészeinek munkáiból már első pillantásra kitűnik: Magyarország jó úton halad. Számos innovatív, felelős gondolkodású tervezőnk van, aki a régi értékekhez visszanyúlva alkot. Az A+Z Design csapata a magyar paraszti kultúra tárgyi eszközeinek adott új értelmet: egykori zsírosbödönök felújítva, gobelinmotívummal díszítve ülőkeként, a bográcsok lámpaernyőként, a teknők ülőpadként funkcionálnak tovább. Ducsai Judit bőrmíves és textiltervező kloccolt technikával készült termékcsaládjával a nemezelés technikáját elevenítette fel. Majoros Zita, a Printa vezetőjének kollekciója az ökodizájn szellemében készült. Újrahasznosított farmerek és férfiingek női street-fashion-ruhaként kapnak új értelmet. A lokalitás fontosságát hangsúlyozza, hogy ruhákat díszítő szitanyomatok a budapesti csatornafedelek motívumai. Az iskolatáskák kezdetleges típusait idézi meg a The Beta Version és a Dombon a Tanya együttműködéséből megszülető laptoptáska. Cseresznyefa és marhabőr – a nemes egyszerűség kettőse.
Sok tervező alapjaiban értelmezi újra a hulladékot, ezzel együtt pedig az esztétikum fogalma is teljesen más jelentést kap. Az Adi Spigel és Keren Tomer által alapított Kulla Design Studio 50% Sawdust elnevezésű asztali lámpája például fűrészpor és nejlonzacskó kettőséből jött létre. Van olyan finn tervező például, aki a feleslegessé vált telefonkönyvek lapjaiból készített asztali futót. A külföldi tervezők körében egyre nagyobb sikernek örvend a Mieke Meijer holland tervező által kifejlesztett, magas minőségű Newspaper-Wood, amelyből nemcsak bútorokat, de ékszereket is terveznek. Itthon nemigen használják még ezt a technikát.
Vannak, akik merész kérdéseket tesznek fel. Az egyik legkülönlegesebb kísérlet Vacek és Daniel Posta vírus-ékszerkollekciója. A speciális alumíniumsókkal befecskendezett köteleken a kémiai reakciók következtében sókristályok növekednek, így a természet erejéből születhetnek meg az ékszerek, és folyamatosan alakulnak. Szintén meghökkentő kísérletet vitt végbe egy izraeli tervezőpáros, Ami Drach és Don Ganchrov: a prehistorikus pattintott kőszerszámokat gondolják újra. A legősibb eszközkészítési módszer és a digitális technológia ötvözéséből születtek meg 3D-nyomtatással a pattintott kőeszközök.
(Élj lassabban! – Slow Design. Design Terminál. Látogatható október 28-áig)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!