A vetkőzös tolltól a tűzköves űrpisztolyig

Poós Zoltán újabb képes irodalmi időutazásra hív. Az Állami Áruház című könyv „polcain” több mint 120 szocreál fogyasztási cikk elevenedik meg.

Az ezredforduló környékén igazi retróőrület lett úrrá itthon, Poós Zoltán Szivárvány Áruház című könyve indította el ezt a nem várt nosztalgiahullámot. A könyv elképesztő sikert aratott, pillanatok alatt elkapkodták, a Szivárvány Áruház ma már beszerezhetetlen, de ezt kevesen fogadták el, így az antikváriumokban az előjegyzési listák éléről sokáig nem lehetett elmozdítani. Poós Zoltán talán épp ennek hatására rájött, újra piacra kell dobni szubjektív tárgykatalógusát, hogy megnyugodjanak a kedélyek. A könyv anyagát kilenc év után a Collective Art kiadóval  közösen vették gondozásukba: Állami Áruház címmel most egy teljesen átdolgozott kiadás került a boltokba, több mint 120 retró tárggyal a lapjai közt.

Poós Zoltán akkor, a kétezres évek elején igazi stílust teremtett: a kollektív emlékezet mélyéről előbányászta a hetvenes-nyolcvanas évek kötelező hétköznapi tárgyait, a menzák és a mikuláscsomagok ízvilágát, a divat meghatározó elemeit. A gyöngyvirág vagy zöld alma illatú szappanról, az Abbás pénztárcáról, a Filtol cigarettáról, a polimer kazettáról, a moncsicsiről, a trafikusok által külföldi lapokból kifotózott sztárkártyákról, a csajos römiről, a nagybácsik sellős pecsétgyűrűjéről, vagy a balatoni nyaralók alaptartozékának számító fröccsöntött Frédiről mindenkinek vannak emlékei. Ma ezek a tárgyak újra ott virítanak a háztartásokban, a bolhapiacokon sok ezer forintért lehet őket beszerezni, de még a kortárs formatervezők, dizájnerek is újragondolták e tárgyakat.

Az Állami Áruház polcain sorakozó szocialista sikertermékek katalógusa mellett önálló irodalmi alkotás lett Poós Zoltán új retró-könyve. A tárgyakról készült fotók mellett olvasható novellatöredkékekből a délkelet-magyarországi kisfiú, Józsika, valamint Tündi és a Gitáros gyermekkora rajzolódik ki. Hogy a Bedeco kakaó hogyan édesítette meg a balatoni nyarakat, amikor délutánonként a mázolt lépcsőn üldögélve egy üveg meggybefőtt társaságában lehetett hallgatni a Tesla lemezjátszót; hogy a napköziben miként verték el egymást autós kártyában a fiúk; hogy a kisfiú miként lőhette szét hosszú csövű műanyag puskával Tündikét; hogy a battonyai diákok kívülről fújták a Szex-Kreszt, amit a szeméttárolóban nézegettek a szünetekben.

Hogy a lány Trapper-farmerjának zsebében ott lapult a Sztrogoff Mihályos-emlék tükör. Hogy a fiúk az ágy alatt rejtegették a Milde Sortot, amit végül a mátrai táborban szívtak el együttesen. Hogy a Smena fényképezőgéppel dokumentálták, amint Józsika a kakaómasszából öntött csokinyulat majszolta. Hogy Józsika és a Gitáros rúdelemes elemlámpákkal ölre menően fénykardoztak. Na és persze, hogy a kamasz Józsika hogyan járt rá a jugoszláv prémium konyakra, a Cézárra, amit sokan csempésztek Szeged környékén, hogy saját lakáshoz jussanak. Az utca hírmondóitól pedig megtudhatjuk, hogy Judi ma ráér, mert ma joghurt lesz a vacsorájuk, hogy az Omnia kisöccse a Rio kávé, hogy OTP hitellevélre is kapható a vadonatúj Babetta moped, vagy hogy a mák termesztés jövedelmező, a közértben pedig jégbe hűtött szeletelt dinnye is kapható.

Mindannyiunkban van valami, ami közös, amit nem tagadhatunk le – erre jövünk rá az Állami Áruházat lapozgatva. Olyanok ezek a tárgyak, mint a magyar narancs, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Épp ezért kezdtek újra gyártani sok-sok kultikus terméket, persze túró rudinak vagy a Meggy Márkának nem olyan az íze, mint régen, de az állandóság mégis megnyugtató. Józsika gyermekkora a mi gyermekkorunk. Vagy a szüleinké.

(Poós Zoltán: Állami áruház – Egy letűnt kor kultikus tárgyai. Collective Art, 2012, 304 oldal, 3900 forint.)