Az egyházi szolgálat, illetve a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola koncertjein vállalt közreműködések mellett ritkán adódik alkalma a budapesti Cantate Vegyeskarnak, hogy önálló koncertet adjon, az MNO-nak tett korábbi ígéretét megtartva azonban most vasárnap (este 7-kor a Batthyány téri Szent Anna-templomban) mégis egész estés hangversenyen mutatja be azt a műsort, amellyel megnyerte a XXVIII. Franz Schubert Nemzetközi Kórusversenyt. A csaknem 60 fős énekegyüttes a legjobb szingapúri, német, új-zélandi és amerikai kórusokat utasította akkor maga mögé.
– Eredetileg a kórus 15 éves fennállását akartuk megünnepelni egy versennyel még tavaly, de az a máltai megmérettetés, amit kinéztünk, meghaladta a lehetőségeinket – fogalmazott még a júniusi verseny után portálunknak a kórus Liszt-díjas karnagya, ifj. Sapszon Ferenc, aki az általa alapított Kodály-kórusiskola művészeti vezetője is egyben; a Cantate éppen ennek a 12 évfolyamos, zeneiskolai és hagyományos oktatási képzést nyújtó intézménynek korábbi, már leérettségizett diákjaiból állt össze 1996-ban.
A vasárnap esti koncerten mind a szakrális, mind a nagyvegyeskari programot bemutatják – először, és talán utoljára a hazai közönségnek –, így kerül műsorra a ma élő egyik legnépszerűbb kóruskomponista Eric Whitacre két nagy hatású szerzeménye (Lux Aurumque, Sleep), de a Kodály-irodalom egyik legcsodálatosabb, kétkórusos műve, a Miserere is felcsendül, hasonlóan a gyakran hallható Monteverdi: Cantate Dominóhoz. A kórus női karának levonulásakor még nem érdemes hazamenni, ekkor kerül sorra ugyanis Franz Biebl Angelus Dominije, amit a hallgatóságot körülállva „imádkozik el” a Cantate Vegyeskar.
(Morten Lauridsen: Lux Aeterna – a Cantate Vegyeskar döntős kezdőműve)
A Wiener Konzerthaus – Großer Saal impozáns hangversenytermében nyert megmérettetésen több különböző felfogás, előadásmód versenyzett egymással, de így volt ez már a kategóriánkénti viaskodásban is, Sapszon így fogalmazott erről:
– A nagyvegyeskari kategóriában 6, a szakrálisban 14 kórus versenyzett, és mindkettőben a legjobb, arany minősítést kaptuk, győznünk az A1-ben sikerült, valóban a verseny egészét tekintve a legmagasabb pontszámmal. A versenyműsor kötelező eleme volt egy Schubert-kórusmű előadása, mi a Gott im Ungewitter című művet vittük, ebben tudtuk felvonultatni a legszélesebb repertoárt; a gyors és a békésebb karakter egyaránt jelen volt benne. A műsorunk teljes összeállításánál is törekedtünk arra, hogy megfelelő nehézségi szintet érjen el, ez maga egy nagy művészet már. A Cantate viszont nem azt az utat választotta, amit az erős vetélytársak, ők a zenéből inkább „elvettek”, dobogással, tapsolással, sikoltozással és hadonászással jelentkeztek az előadásukban – utalt a semleges szemlélő számára elsőre bizony eléggé impresszív kiállásúnak tűnő szingapúriakra. – A zsűri és a szakemberek mára már újra amellett voksolnak, hogy a kórusművészet a show-elemek nélkül is megállja a helyét – foglalta össze a sikeres nyári szereplés titkát a neves karvezető, aki szerint a távol-keleti világ sok dolgot jól vesz át a kórusmuzsika bölcsőjétől, Európától, de „sem zeneszerzőkben, sem érzékenységben, zeneiségben, formálásban, a hangszín sokrétűségét tekintve nem tudják egyelőre eltüntetni a hiányosságaikat”.
(Kirby Shaw: Plenty Good Room – a másik döntős mű a Cantate Vegyeskar előadásában)
